Tegnap este újra találkoztam Vele. Eljött meglátogatni, megemelni a kalapját. Tiszteletét tenni, hogy egy pillanatra se felejtsem el. Nem sokkal később nyilalt belém a felismerés... szinte napra pontosan 20 év telt el az első találkozásunk óta.
Pontosan 20 éve már, hogy hiába rugdaltam páros lábbal az ajtód, mégsem nyitottad ki. Inkább visszaküldtél az életbe. Én meg visszajöttem az életem egyik felében alkotni, hogy a másikban leromboljam amit építettem. Tudom ám hogy mindent láttál. És könnyen előfordulhat, az egészet csak azért csináltam, hogy felbasszam az agyad. Megmutassam, nincs hatalmad felettem. De csak egy kibaszott beteg gyerek voltam mikor haza akartam menni, mégis mit vártál?
Erre ma beköszönsz. Tudod az a baj Veled, hogy nem tudsz illő módon jönni. De oké, megértem, hisz én se adtam meg Neked a kellő tiszteletet soha. Eljöttél és a Te akaratod teljesült. Miközben legalább fél órán át küzdöttek annak a szerencsétlennek az életéért - aki csak haza akart menni mikor összeesett -, én éreztem hogy ott vagy és pontosan tudtam mi lesz a vége. Hazudnék ha azt mondanám, nem bíztam benne hogy vissza engeded földi otthonába. De amikor megéreztem a simogatásod és az ölelésed, minden világossá és egyértelművé vált. Annak a középkorú férfinak máshol folytatódik már az út. Segítettél neki elengedni e világot.
De mindezt az utcám sarkán lévő Posta bejárata előtt? Mert Neked pont ott kellett magadhoz ölelni egy megfáradt lelket. Baszki, pont ott ahol én nap mint nap a könyveim és a Boldogság Projektes csomagok szállítását intézem. Pont mikor befordulok a sarkon? Szinte napra pontosan 20 évre rá? Szórakozol velem? Beteges terveid vannak néha, de nincs más választása az embernek, mint elfogadni.
Nem tudom hogy hívnak pontosan, mert nem mutatkoztál be 20 éve. Sokan hisznek benned, de én ismerlek. Érzem, egy részed itt hagytad bennem - kezelési utasítás nélkül. És azt is tudom hogy egyszer leülök majd a bárpultod elé, ahol hosszú ideig te fogod állni a cehhet, mert lesz miről beszélgetnünk.
Elérted! Megértettem. Barátok vagyunk - a magunk furcsa módján.
Ezért mostantól ez Neked szól:
