Szia, ne haragudj amiért megbuktam párszor az élet vizsgáján. Tudom, összetörtem már sok szívet. Sajnálom. De tényleg úgy érzem, mindenkiből továbbvittem magammal egy darabot. Ígérem tanulok a hibáimból és egyszer talán felnövök majd hozzád. Olyan jó leszek mint a szerelmes számokban az ígéretek.

Bár tudom a hajód már rég egy másik kikötőben áll, míg én csak sodródom a nyílt tengeren. Szabadon a végtelenbe. Nem volt olyan erő ami féken bírt volna tartani. De egyszer majd kikötök én is. Tényleg. Vagyis remélem.

Várlak, még ha nem is hiszed el, hisz annyiszor csalódtál már bennem. Pedig én csak a szívemre hallgattam minden egyes percben. Máshogy szerintem nem lehet. Igaz sokszor a szívem hangja ordító ricsaj volt a suttogásodhoz képest. De így kellett lennie. És Te a végén ugyan azért hagytál el, amiért belém szerettél.

Bocsánatot kérek. Fejet hajtok előtted egy percre. De megint csak magamról beszélek, ne haragudj.