Ünnepek. Karácsony és minden ami vele jár. Ünnep, úgy klasszikusan, ahogy azt a facebookon vagy az instagramon látni lehet. Nem voltam és most sem vagyok még igazán hozzászokva. Nem titkolt célja volt a Boldogság Projektnek, hogy saját magam is valamilyen megnyugvást, támaszt találjak benne.
Képmutatásnak tartottam sokáig a nagy családi ünneplést - hisz ahol a harag az úr, ott mit sem ér a fenyőillat. Hosszú évek teltek így el. Jó barátokká váltak az utcák és a kocsmák ünnepek alatt. Részegen néztem a templomból hazaigyekvő családokat szenteste - az éjjelnappali mellett. Valahol az volt a mélynek egy pontja.
Eltelt ismét néhány év. Az éles haragot felváltotta egy tompa fájdalom. Sokat gondoltam - és gondolok mai napig - az elmúlásra. Ez az én kis életem része, ami jól is van így, mert segít fókuszálni és a helyes úton tartani. Elmúlnak az idők, amik tegnap voltak. Akit ma még megölelhetsz, holnap már nem biztos. Ezért múlt el a harag. Talán a lelkiismeret hangereje ilyenkor felkúszik, mint a reklámok alatt. De igazából mindegy is. Szóval innen ered a harag helyett a tompa fájdalom, ami bennem újra összehozta a családot.
Most pedig itt vagyunk. Te és én. Mindkettőnk öregebb lett egy évvel. Nekem jött valaki, aki megmutatta, milyen szép is tud lenni az ünnep. Jött valaki, aki otthont teremtett a lakásból. Jött valaki, akinek akkor is jó voltam, amikor magamat sem tudtam elviselni. Akit nem akartam megbántani úgy, ahogy előtte szinte ösztönösen mindenkit. És Neked? Hogy telt?
A magány és egyedüllét éveiben mindig is erősen hittem, hogy egyszer kisüt a nap felettem. Most már tudom, a felhők felett igazából mindig is sütött a nap. Valójában, csak én nem mertem felszállni egy repülőre, hogy elvigyen a felhők fölé. Számomra ma ez az igazi ünnep és élvezem minden pillanatát, hisz ki tudja meddig tart. Minden más... nem is olyan fontos, mint az év végi nagy rohanásban hittük.
Köszönöm Neked, hogy ebben az évben követted a Boldogság Projektet. Köszönöm ha megvetted a könyveim vagy más termékeim. Hálás vagyok érte. Komolyan. :)
Köszönöm, azt a megszámlálhatatlanul sok pozitív visszajelzést, amit kaptam Tőletek. Néha a szívem mélyére hatoltak a levelek, amikor a küzdelmeitekről olvastam. Hálás vagyok, hogy támaszként gondoltok Rám sokan. De higgyétek el, Ti is ugyan olyan támaszt adtok nekem.
Jövőre megyünk tovább az úton, mert az nem lehet, hogy kárba vesszen akár csak egy perc is az életből. :)
Szeretettel ölellek,
Ákos
