Néhány héttel ezelőtt megjelent a második könyvem, Tépd le magadról a láncokat címmel. Úgy döntöttem, hogy a könyv bevezetőjét közzéteszem itt a blogon. :)
Az élet változás. Állandó összeköttetésben van a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. De vajon milyen üzenetet hordoz magában eddigi élettapasztalatunk? Hogyan vagyunk képesek hasznosítani tapasztalatainkat, hogy azok hozzásegítsenek jövőnk pozitív alakulásához? Mit vagyunk hajlandóak megtanulni, beismerni és elengedni? Miért érzünk késztetést egyáltalán a fejlődésre? Miért érezzük úgy, hogy a félelmeink megfojtanak, ha nem lépünk túl rajtuk? Már évek óta foglalkoztat ez a sok kérdés. Sokáig csak az éjjeli részegségek közben beszélgettem ezekről néhány barátommal, de olyan mélyen érintett a téma, hogy közben kijózanodtam. Változtam. Változom én is, Te is. Egyfolytában. Ez az élet. Azok a félelmek, amik valósak voltak az életemben öt vagy tíz évvel ezelőtt, most már jelentéktelennek tűnnek. Ma már más félelmeim vannak, és ez normális is. Ezzel a könyvel választ akarok adni olyan kérdésekre, melyek alapjaiban kérdőjelezhetik meg életed alakulását. Például mit akarsz elérni az életben? És miért pont azt? Miért váltál olyan emberré, amilyen vagy? Mik voltak ennek az okai? Hogyan tudod ezt felhasználni abban, hogy értékes és mások számára is fontos életet élj? Mivé akarsz válni? Milyen életet akarsz élni? Mennyire vagy őszinte magadhoz? Mit mondasz el ebből másoknak? Vannak egyáltalán álmaid, vágyaid, céljaid vagy terveid? Ilyen, és hasonló kérdésekkel fogsz találkozni a könyvben. Igyekeztem minden esetben kielégítő válaszokat találni a kérdésekre. De mivel egyedülálló lény vagy, egy teljesen egyedi tapasztalatvilággal, ezért néhány helyen neked is dolgoznod kell.
„A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni.”
Hioszi Tatiosz
Minden egyes mondatot, szót és lélegzetvételt, amit leírtam a könyvben, átéltem és megtapasztaltam. Tudom, sok esetben nem könnyű elfogadni a múltunk, de az a szerencse, hogy nem vagy egyedül ezzel. Sokáig csak bepiálva bírtam el saját elmém börtönével – amibe a múlt zárt be. De az idővonal előre halad, függetlenül tetteinktől és gondolatainktól. Ezért érdemes odafigyelni érzéseinkre, tapasztalatainkra és a múltunkból rajtunk maradt emlékeinkre, melyek jelenünket és jövőnket formálják. Ez a könyv egy híd a jelened és az áhított élet között. Segít neked felülkerekedni hiedelmeiden, félelmeiden és fogja a kezed az úton, hogy soha egyetlen percre se bizonytalanodj el. Ez a könyv segít rátalálni az álmaidhoz vezető útra, és segít, hogy késznek is érezd magad azok megvalósítására. Nem kevesebbet ígérek a könyv végére, mint egy valódi újjászületést. Ráadásul józanul! :)
De honnan is tudom mindezt? Kérdezheted, joggal. Gyerekkoromban, mindig híres ember akartam lenni. A leggyakrabban színészt és vezérigazgatót játszottam a szobámban. Aztán miután egy velem született betegség miatt 9 évesen majdnem meghaltam, sok minden megváltozott. Több mint 20 év elteltével már tudom, hogy az egy sorsfordító esemény volt, amely óriási hatást gyakorolt egész életemre. Ma már mindenféle pszichológushoz és terapeutához viszik a gyerekeket egy-egy trauma megélése után, de amikor én gyerek voltam, ez még nem volt divat. Így ott maradt bennem örökre egy ijedt és dühös 9 éves gyermek. Senki sem mondta el nekem annyi idősen, hogy mit jelent szembenézni a halállal és meghalni. Ezután úgy éreztem, mivel életben maradtam, rajtam már nem foghat ki semmi. S ezzel elképesztő önpusztítás vette kezdetét. 16-17 évesen már annyit ittam amennyit csak bírtam és ez elkísért még nagyon sokáig – és még mostanában is vannak súlyosabb elhajlásaim, de határozottan fejlődök. :) A gyerekkori életmentő műtétem rátett még egy lapáttal a vezető, lázadó attitűdömre, amit már jóval előtte is játszottam a gyerekszobában. A szabályok tehát nem lettek jó barátaim, ezért nagyon korán a saját magam ura lettem. Csináltam mindenféle vállalkozást, a kiskereskedelemtől a reklámügynökségig. De miután elkezdtek jól menni a dolgok, mindig úgy éreztem, hogy a 9 éves kisgyermek belül nagyon dühös, mert bár mindig is vezérigazgató akart lenni, de borzasztó unalmasnak látta az életem. Ezért mindent hátrahagyva, Thaiföldre költöztem egy kis időre, hogy átgondoljam a buddhizmussal és szex-turizmussal átitatott országban az életem alakulását és jövőjét. Ott értettem meg, hogy a bennem lakozó gyermeki düh és az alkotni akaró vállalkozó szellem megfér egy emberben. Örök hálám a templomban cigiző buddhista szerzeteseknek, nélkülük azt hiszem, sosem békéltem volna meg magammal. Rájöttem, az életben az a legfontosabb, hogy megtegyük, amit a szívünk diktál. Egy éjszaka, amikor az óceán partján bámultam a végtelen sötétséget, arra gondoltam, jó ötlet lenne nekimenni az óceánnak, és addig úszni befelé, amíg bírok, hogy aztán a mélység örökre elnyeljen. Könnyebb megoldás lett volna, mint szembenézni önmagammal és a problémáimmal. Kurt Cobain jutott eszembe, a Nirvana frontembere, aki 27 évese fejbe lőtte magát, mert nem tudott megbirkózni a népszerűséggel. Csak az volt a baj, hogy én rohadtul nem voltam népszerű. Szóval nem lett volna olyan drámai. Úgy meg minek a színpadon alakítani, ha nincs is közönség? Szóval akkor éjjel úgy döntöttem, hogy hallgatok a szívem hangjára és kiállok az emberek elé és elmesélem azokat a dolgokat, amikre rájöttem azokban a végtelen mámoros éjszakákon az elmúlt 15 évben. És amiket tudatosan, józanul Ázsiában értettem meg saját magamból. Rólam szól ez a könyv, egy hosszú és fájdalmas út után, amiben Te is magadra fogsz ismerni!
Ha Te is akarsz magadnak egy példányt "A TÉPD LE MAGADRÓL A LÁNCOKAT" című könyvből, akkor kattints ide és rendeld meg most!