Egyik este miután hazaértem, eluralkodott rajtam a rosszkedv. Ez néha előfordul velem teljesen megmagyarázhatatlanul. Az évek alatt kipróbáltam már számtalan dolgot, hogy kezelni tudjam ezt az érzést. Sok okosítást hallottam, olvastam, de kendőzetlenül be kell valljam, nagy részük egy kupac szart sem ért. :(

Idővel rájöttem, a saját működésem kell megértenem és leginkább megélnem. Hiszek benne, hogy a legtöbb érzést, ami ránktör, meg kell élnünk. Oka és helye van az életünkben. Még akkor is ha éppen nem tudunk vele mit kezdeni.

Olyan ez mintha valaki, valahonnan irányítana. Mintha ezekben a pillanatokban kilépnék a saját kontrollálható határaimból. Közben pedig figyelek a fejembe zárt hangokra. :) Ilyenkor mindig elkezdenek hangoskodni. Van mikor hamar elhalkulnak, de van hogy napokig nem tudok semmi érdemlegeset csinálni, mert olyan hangosan ordibálnak.

Nem én irnyítok, mégis megpróbálom kiélvezni minden pillanatát. Rájöttem, vannak helyzetek az életben, mikor az intuíció, a hangok a fejemben csak jót akarnak, még akkor is ha attól éppen kellőképpen szarul érzem magam. Fejet hajtok a megmagyarázhatatlan érzés előtt, mert nem tudom honnan jönnek és azt sem hogy miért. De tudom, okkal kapom őket. Azt ajánlom Te is barátkozz meg velük.

És hogy kerek legyen a történet: azon az estén, mikor eluralkodott rajtam ez a megmagyarázhatatlan, földöntúli rosszkedv, úgy döntöttem inkább lefekszem aludni. Bólintottam is egy fél órát, de felébredtem. Mivel éreztem hogy fáradt vagyok, gondoltam kijátszom a rendszert és iszok egy kis alkoholt, azzal biztosra megyek és tudok horpasztani reggelig. Erre mi történik? Hajnalig egy darab álom sem jött a szememre. Helyette viszont kezelhetetlen mennyiségű ötletet kaptam és jegyzeteltem mint egy kisangyal.

Mi ennek az egész kuszaságnak a lényege? Egy-egy pillanatban, mikor a belső hang diktál, megszűnik bennem a földrésznyi nagyságú ego. De aztán elmúlik a pillanat. A kérdés csak az, viszünk-e valamit tovább ezekből a pillanatokból a hétköznapokba?

Ezen az estén megértettem, hogy én csak az üzenet közvetítője vagyok a fejemben lévő hangoknak, legyenek ők bárkik is.