El kell engedned, hogy újra rátalálj! Mert amit nem tudsz elengedni, az fogságba ejt, birtokol téged. Ez félelmet szül minden esetben. Valójában csak ezt a félelmet akarjuk elkerülni állandóan.
Ahogy figyelem az embereket, hallgatom a gondolataikat, azt kell mondanom, nagy gondok vannak a fejekben. Van még mit fejlődni, van még mit elengedni. De ha úgy jobban tetszik, van még mire újra rátalálni. Fogva tart mindenkit az állandó önértékelési hiány, az állandó félelem a valaminek az elvesztése (munkahely, párkapcsolat, stb.). Mindig ugyanez a lemez. Félünk, aztán amikor el kellene hagyni egy szar munkahelyet vagy egy energiarabló párkapcsolatot, akkor ügyesen megmagyarázzuk magunknak, miért is jó döntés ha továbbra is a langyos húgy mellett döntünk. Jaaaaaa, hát a szokások. Naigen.
És érdemes egy egész életet a jelenlegi szokásaink szerint átélni, megélni, leélni? Te is mást akarsz szerintem. A más élethez viszont más szokások fognak elvezetni. Szokásokból vert rabláncot viselünk. De leverhetjük őket. Ledobhatjuk, elfelejthetjük ezt a börtönt.
Mit gondolsz hogyan?
Nem bonyolult, csak meg kell értened egy természeti alaptörvényt. Hogy soha semmi és senki nem volt a tied és soha nem is lesz. De ehhez le kell bírkóznunk az egot. Hisz az ego dicsekedni akar és mindent fel akar halmozni. Talán ezt az állapotot nem is lehet tartósan hosszú ideig fenntartani, de törekedni kell rá. Ebben a tudatállapotban kicsit mindenki Buddhává válik. Kicsit mindenki Isten lesz. Hívhatjuk bárhogy. A lényeg a teremtő erő, a teremtő gondolat erejében való hit.
Aki pénzt akar, az nyögni fog érte, aki hisz benne hogy megteremti, ő megtalálja az utat is hozzá. Sok emberrel való beszélgetésből tudom, családot, anyagi függetlenséget és biztonságot akarnak a legtöbben. Értem őket, mert én is jártam ebben a cipőben. Erről a néhány dologról vagyunk hajlamosak elhinni, hogy boldogságot és sikert hoznak az életünkbe. De ez is egyfajta ragaszkodás. És ahogy megnézem a jelenlegi statisztikákat, hát nem igazán mondhatjuk el, hogy nagyon sikeresek és boldogok lennénk. Akkor valami mégiscsak el van baszva - már bocsánat.
A hozzáállásunk, a szokásaink azok amik szétszarják az egészet. Mert ha nem érjük a sikert akkor nem lehetünk boldogok. Ha nem leszünk anyagilag függetlenek, akkor nem lehetünk sikeresek... és folytathatnám a kört. Valaki mondta nekem nemrég, hogy 30 éves kora előtt nyugdíjba akar menni és onnantól kezdve utazgatni akar. Eldobtam az agyam és az arcába kellett nevetnem. Könyörgöm... soha a büdös életbe nem fogok nyugdíjba menni. Mert mindig azt fogom csinálni ami éppen kielégít és boldoggá tesz. Mert ez az élet, amit kizárólag csak most tudom átélni, ebben a pillanatban. Ez a fiatalember azt hiszi, ha majd meglesz az anyagi függetlenség, akkor nyugdíjba lehet menni és akkor utazgatni lehet és akkor boldogság van meg siker. Hát ez itt a nagy baj kezitcsókolom. Meg a másik klasszikshit: ha majd meglesz a párkapcsolat vagy a család, akkor készvagyunk, jólvagyuk és boldogság van.
Ha nagyon radikális akarok lenni akkor azt mondom: majd akkor érted meg amit mondok, ha nulla forinttal a zsebedben, mezitláb, éhesen, kiverten azt érzed, a boldogság nem köthető körülményekhez, mert az benned van. Most is. Ebben a pillanatban is boldog vagy. Sőt, sikeres vagy. Bár az lehet, ezt most éppen nem tudod, nem gondolod. De a gondolataid te irányítod. Bizony, le ne ess most a székről. AZT GONDOLSZ MAGADRÓL AMIT AKARSZ! Pontosabban, azt gondolsz magadról, amit képes vagy elhinni.
Nem kell anyagi függetlenség, nem kell párkapcsolat, nem kell bomba üzlet, nem kell korán nyugdíjba menni ahhoz hogy boldog és sikeres légy. Itt és most kell megélned, úgy ahogy most vagy. Holnap sem leszel boldog ha ebben a pillanatban nem vagy az!
Kizárólag csak Te kellesz ahhoz, hogy boldog légy. Hidd el, szinte már megpróbáltam mindent. Éltem csóróságban, de elértem azt is, hogy bőség vegyen körül. Éltem egyedül, éltem párkapcsolatban, és közben elértem sok álmom. Mégis hiányérzetem volt. Mindig. A boldogság valahol mindig a másik oldalon volt, mint ahol éppen álltam. Amikor csináltam valamit, amiből jó pénzem volt, akkor mást akartam csinálni. Sokszor előfordult az is, hogy együtt voltam valakivel, mégis másra vágytam. Aztán utána fordítva... :) Üldöztem saját magam sok évig.
De meguntam. elengedtem mindent. Az egisztenciám, a bőséget, emberi kapcsolatokat, de még a korábbi vállalkozásom is. Gondoltam akkor körbejárom a világot, hátha rátalálok valami szent grálra. Hátha megtalálom miért is lenne érdemes nekem egyhelyben élni. Mert vándor akartam lenni. Felelősség nélkül. Mégis hazajöttem 3 hónap után. Nem azért, mert hiányzott itthonról bármi is, sokkal inkább azért, mert a boldogságot találtam meg saját magamban. Dél-Kelet Ázsiában minden ember egy kicsit Buddha lesz, ha figyeli a természet rendjét és körforgását.
Jó úton haladunk. Mini ébredések ezek, napról-napra. Csak könyörgöm ne kapaszkodj abba, ami nincs is!
