Boldogság Projekt Blog

100 nap alkohol nélkül! Te meg tudnád csinálni?

100 nap alkohol nélkül! Te meg tudnád csinálni?

pias.jpg

Épp hogy kijózanodtam. Ne kérdezzétek mi volt, mert nem emlékszem rá. Pálinka, whisky, sör, taxi, ágy. Állítólag. Majd a felismerés: baszki ugyanúgy a szokásaim rabja vagyok, mint mások, akiknek tanácsokat osztogatok. Márpedig így arcon köpöm saját magam. Az nem zavar, hogy mások mit gondolnak erről, viszont az igen, hogy van ebben némi önhazugság.

Olyan két évente szoktam tartani egy tiszta hónapot. Mikor egy korty alkoholt sem iszok. Mostanában nem volt, és ezért a tegnapi másnaposságomban megfordult a fejemben, mi lenne ha... De megint egy hónap kihagyás? Az olyan kisstílű lenne. Aztán beugrott: 100 nap! 100 nap alkohol nélkül. Hűha, ilyet még nem csináltam soha. "Majd kirakom blogra, és elmondom a Boldogság Projekteseknek" - gondoltam először lelkesen.

De pár pillanat múlva megszólalt a másik hang: "nemsokára 30 éves leszel, májusban lesz a Tamás meg a Lacika szülinapja is, ráadásul már alig vártad, hogy kiülhess a Duna-partra egy üveg borral a tavaszi estéken... áh, nem jó az időzítés." Basszus, mikor jó? Gondoltam rögtön. Pillanatok alatt belső párharc alakult ki önmagammal. De legyőztem a félelmeim és a megszokásom, a könnyű út helyett azt a döntést hoztam, hogy bevállalom!

100 nap pia nélkül. Szerintem 15 éves korom óta nem volt ilyen. Ez már kellően kényelmetlen lesz, ugyanakkor érdekel mit vagyok képes kihozni magamból ez idő alatt. Az pedig, hogy ezt előttetek, a Boldogság Projekt olvasói, követői előtt fogadhatom meg, a legmotiválóbb erő számomra. Most picit visszájára fordult a terápia. De már többször írtam, a Boldogság Projekt néha önterápia Nekem is.

Talán a Te életedben is van valami, amihez drasztikus döntéseket kellene hoznod?

 

Ákos

100 nap alkohol nélkül! Te meg tudnád csinálni? Tovább
Honnan jön a motiváció? Jordan, Oprah, Disney… ismerd meg a titkuk!

Honnan jön a motiváció? Jordan, Oprah, Disney… ismerd meg a titkuk!

disney.jpg

Tegnap este olvastam Michael Caine önéletrajzi könyvében, hogy a 60-as években úgy tűnt neki, az ember egyik napról a másikra híres lehet. Bár neki tizenegy évbe telt, mire egyik napról a másikra híres lett. Tetszett nagyon ez a megjegyzés, és jó felvezetőnek gondoltam a mostani blog bejegyzéshez, ami a (valóban) sikeres emberek motivációjáról szól. Persze ha legkommerszebb megközelítést vesszük alapul, akkor a siker és a hírnév sokszor egyenlő a hatalommal és pénzzel. Gondoltam kicsit utánanézek ennek a dolognak, mert szinte biztos voltam benne, hogy az igazán sikeres embereket nem ezek a dolgok mozgatják.

Találtam is egy angol nyelvű bejegyzést, amiben 5 általam is tisztelt sikeres ember motivációjáról írtak. Ez adta ennek a posztnak az inspirációját.

Ismerd meg, hogyan volt képes tartós sikert elérni Michael Jordan, Oprah Winfrey, Steve Jobs, Walt Disney és Tony Robbins. Vajon mi motiválta őket? Érdekes hogy éppen egy ilyen összeállítást találtam pár napja, mert mindegyikükben van valami, ami hatással volt rám. (Erről úgyis írok menet közben.)

Michael Jordan és a hiba


Szerencsés vagyok, mert a 90-es évek végén gyerekként, amikor elkapott a kosárlabda-láz, élőben nézhettem végig a Chicago Bulls menetelését a TV3-on. (Van ilyen csatorna még?) Azóta is fél szemmel követem, mi a helyzet vele.

Vitathatatlanul Jordan minden idők egyik legnagyobb kosarasa. Elmondása szerint a kudarc motiválta egész pályafutása során. Egyszer azt mondta: „Újra és újra követtem el hibákat. És pont ez az, ami miatt sikeressé tudtam válni. Emiatt dolgoztam mindig egyre keményebben.”

A középiskola első két évében nem ment neki elég jól a játék, és mivel alacsony is volt, kimaradt a csapatból. Ekkor feladhatta volna, hiszen nem senki nem hitte tehetségnek. Ő azonban ehelyett folyamatosan dolgozott, hogy jobbá váljon. Órákat töltött gyakorlással, és amikor elfáradt, az lebegett a szeme előtt, ha abbahagyja, akkor azt fogja büntetésnek kapni, hogy kimarad az egyetemi kosárcsapatból. Ez lett az ő fő motivációja. Tartott a kudarctól, hogy nem elég a teljesítménye a csapatba. Azonban felülkerekedett a félelmén és a soha véget nem érő gyakorlásnak köszönhetően az utolsó középiskolai évében már jól teljesített, és bekerült egy egyetemi csapatba is, ahol átlagban 20 pontot dobott meccsenként.

Azután sem adta alább az edzéseket és a gyakorlást, miután bekerült a profi ligába. A kudarc és a hiba volt számára a legjobb motiváció. Minden áron el akarta kerülni, és ezért alázatosan gyakorolt, sokszor többet, mint játékostársai. Ez a fajta alázat megmaradt benne pályafutása végéig. Ennek köszönheti, hogy 6x NBA bajnok lett és hogy 6x nyerte el a legértékesebb játékos díját.

Kedvenc mondatom tőle: „A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.”

Oprah Winfrey és a felelősség


Ő az, aki egy személyben megtestesíti azt, amiről gyerekkoromban mindig is álmodtam. Két fronton nyújt kimagasló teljesítményt az életében, a médiában és az üzletben.

Oprah nem kiváltságos helyzetben nőtt fel. Szegény volt és gyakran bántalmazták. Többször esett szexuális zaklatás áldozatává - az 50-es években elég forró volt a hangulat Mississippiben, ahol fekete gyerekként nem volt egyszerű felnőni. Minden oka meg lett volna, rá hogy elfogadja az elnyomást, és hogy rányomja bélyegét a szörnyű gyerekkor az egész életére.

Ő azonban kitört, és az első milliárdos fekete nő lett Amerikában. Egyszer azt mondta: „Nem úgy tekintek magamra, mint egy szegény sorsú gettólakóra, aki boldogult az életben. Úgy tekintek magamra, mint aki korán megtanulta, hogy felelős önmagáért, és akinek kötelessége volt boldogulni.”

Oprah felismerte a saját életéért való felelősségvállalást. De nem úgy, ahogy azt megannyi könyvben olvashatjuk. A saját, elviselhetetlen fájdalmakkal tűzdelt múltján keresztül jutott erre az útra. „Megbocsátani annyit tesz, mint lemondani a rögeszmédről, hogy meg tudod változtatni a múltat.”

Amerika legnézettebb beszélgetős műsora mellett, ma már saját kábelcsatornája is van, és rengeteg jótékonysági projektben vesz részt. Nem fogadta el a sorsát olyannak, amilyennek azt gyerekként megtapasztalta, és ez adta számára a legnagyobb motivációt az életben.

Steve Jobs és a halál közelsége


Steve Jobs megváltoztatta sok millió ember életét, engem mégsem emiatt fogott meg igazán. Persze a tettei alapján figyelt fel rá a világ, így én is. Rengeteg róla szóló könyvet elolvastam, mire rájöttem mi is tetszik benne annyira. Ez pedig az élethez való hozzáállása volt. Képes volt tudatosan kezelni a halál közelségét, és azt saját javára fordítani.

Legendássá vált stanfordi beszédében azt mondta, hogy „Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok? És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges.”

Mivel többször komoly betegséggel kellett szembenéznie, tudta, hogy nincs végtelen ideje. Így vált a halál közelsége számára a legjobb motivációvá. Nem pazarolta az idejét felesleges dolgokra. Inkább merész dolgokba vágott bele, és követte az álmait. Nem akart önmagában csalódni halála napján. Lassan 6 éve eltávozott közülünk. Életének művei azonban tovább élnek.

Walt Disney és a kíváncsiság


Néhány éve hajtóvadászatot indítottam az első és utolsó magyarul megjelenő Walt Disney életrajzi könyv után, amit nagy nehezen, de sikerült beszereznem. Mindaz, amit elért és amit felépített már régóta ámulatba ejt. Imádom a filmeket, és mindazt ami körbeveszi őket.

Walt Disneyről kevesen tudják róla, hogy rengeteg kudarc érte fiatal korában. Mielőtt Hollywood-ba ment volna, otthonában Kansas City-ben még csődeljárás is indult ellene, mert nem tudta sikerre vinni rajzfilm készítő vállalkozását. Egy dologban azonban biztos volt: hajtotta a kíváncsiság, hogyan tudna több millió gyerekre és felnőttre hatni a rajzaival. A kudarcokkal teli években ez tartotta benne egyedül a lelket.

„Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket. Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”

Ennek a kíváncsiságnak köszönhetjük Miki egeret, Hófehérkét és még számos Disney figurát. Disneylandről nem is beszélve.

Az egyik kedvenc mondatom tőle: „Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk.”

Tony Robbins és az éhség


Tony Robbins, több mint 50 millió embernek segített tanácsaival a világon. Tette ezt a hétköznapi emberektől kezdve egészen a Forbes 500-as vállalatvezetőkig. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a leglényegesebb dolog, ami a középszerűség és siker között áll, azt válaszolta, hogy az éhség.

Mindezt persze nem hasra ütésre mondta, hanem több mint 30 év tapasztalatából. Hozzátette azt is, hogy a legsikeresebb emberek folyamatosan éhséget éreznek, és gyakran elégedetlenek egy életen át.

A legsikeresebb emberek - ahogy azt ebben a bejegyzésben is olvastuk -, nem a pénzt, a hatalmat vagy a hírnevet üldözték, hanem egy náluk nagyobb dolog volt rájuk olyan hatással, ami cselekvésre motiválta őket. Tony Robbins tehát amellett, hogy önmaga is egy rendkívüli ember, igazolja más, szintén rendkívüli sikereket elért emberek belső motivációját.

 

És most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, nem hagyhatom a levegőben a labdát…
Neked mi a motivációd? Téged mi hajt előre? Kommentben írd meg. :)

Honnan jön a motiváció? Jordan, Oprah, Disney… ismerd meg a titkuk! Tovább
Egy éjszaka története

Egy éjszaka története

hegek.jpg

Elegem van! Nem a körülményekből, nem az emberekből, de még csak nem is a nehézségekből. Magamból van elegem. Közben egy vulkán kitöréséhez elég energia van a lelkem mélyén - megfeszül tőle az egész testem és az ordítás az egyetlen dolog ami képes kijönni belőlem. Te is éreztél már így?

Éppen a „Túladagolt boldogság - a pozitív gondolkodás mellékhatásai” című könyvet olvastam. Érdekesnek találtam benne a szerző beszámolóját, az egy hetes meditációs táborba való elvonulásáról. Egy hét beszéd és mindenféle kommunikációs kontaktus nélkül, napi 8-10 óra meditációval. A szerző, Oliver Burkeman megosztja a tapasztalatait, miszerint az első napokban kimondottan nehéz nem gondolni semmire és csak a meditáció alatti lélegzésre koncentrálni - ami egyébként a feladat. A gondolataink jönnek-mennek és sokkal nehezebb őket irányítanunk. Erre persze nem jövünk rá a hétköznapi rohanásban.

Szalézi Szent Ferenc, a keresztény meditáció gyakorlója azt mondta: „Gyengéden vezessük vissza magunkat a lényeghez. És ha az egész óra alatt mást sem teszünk, mint ezerszer visszahozzuk a szívünket, de újra és újra elvándorol, akkor is jól használtuk ki az időnket.”

Valamiért az én gondolataim is elkalandoztak olvasás közben. Rám tört egy érzés, ami a legutóbbi kórházban töltött szilveszterem óta kísért. Úgy érzem, kibújnék a testemből. Lecserélném. 30 év 3 nagy seb - akárcsak egy háborús veterán. Háború. És tényleg. Az én háborúm saját magammal.

A telepátia megint működik, mert éppen rám ír Tamás barátom. A hamarosan megjelenő közös könyvünkön dolgozott, és eszébe jutott egy ötlet. „Engedd ki a gőzt”, ezzel foglalta össze azt a mondanivalót, hogy néha nagyok a kilengéseink, aminek következményei vannak. Azt mondta írjunk ezekről. Ó bazdmeg! Gondoltam rögtön. Épp a legutóbbi „stressz levezetés” miatt van most egy kibaszott fém darab a bal karomban. És most éppen nagyon nem vagyok vele kibékülve. Ahogy azzal a kis „gézszerű” baszom anyaggal sem, ami meg a lyukas rekeszizmom foltozza össze. Általában azt gondolom ezekről, hogy egy sérült T-1000-es terminátor vagyok. Ha már ezzel kell élni, akkor ez a minimum, nem?

De vannak szar napok. Van, amikor kibújnék a bőrömből, és esküszöm néha becsukom erősen a szemem, arra gondolva, bárcsak visszamehetnénk az időben, hogy visszacsináljam a dolgokat. Persze erre még a T-1000-es terminátor sem képes. De kurva optimista vagyok. Egyszer csak sikerül…

Aztán végig gondolom milyen üzenetet is szán Tamás ehhez a részhez a könyvben. Majd rájövök, hogy nem akarok erről úgy beszélni, mint aki büszke rá. Nem akarok rossz példát mutatni, de ott van bennem, hogy mégis elmeséljem, mert tanulságos. De úgy érzem, ELÉG VOLT! Nagybetűvel, igen. Elég volt egy életre. Nem akarok többé nem emlékezni az estékre.

Elég volt, hogy túl korán, gyerekként szereztem az első hegeket. Elég volt, hogy emiatt „2010, az egy az egyben kiesett.” ahogy Ketioz is megreppelte már. Elég volt, hogy a világ másik felén hullarészegen egy szál alsógatyában mászkáltam az utcán. Pesten a körúton meg már anélkül… Elég volt a legmocskosabb önpusztításból, amit egész életemben csináltam. Elég volt abból, hogy nem tudom mennyi embert bántottam meg ezeken az éjjeleken.

És amikor megérkezett az angyal, akiről hiszem hogy okkal jött értem, akkor megint belecsúszok egy lehetetlen helyzetbe. A mérhetetlen nagy pofám, és a felettem „csak Isten” áll hozzáállásom miatt, pedig most már ott van a karomban az a bizonyos fém baszás is, amit már írtam. Önmagunkat és a múltat nem tagadhatjuk meg. Persze változunk, és sokszor hálát adok az égnek, mert talán az utolsó pillanatban érkezett meg Ő, aki képes volt hatni rám. De még így is beszereztem egy újabb heget.

Egy újabb emlék a testemen, ami már örökre velem marad. Az én démonjaim így hagyják maguk után a kézjegyüket. Én pedig néha nem tudok ezzel a tudattal mit kezdeni. Megjavulnék eskü, de ahogy a hegymászókat vonzza a csúcs, úgy vonz engem is az élet teljes spektrumának a megélése - ami nem történhet hétköznapi módon. Mindig mondom, ahhoz hogy jó sztorik legyenek és nagy tanulságok, ahhoz olyan „élményekre” is van szükség…

Éjfél már rég elmúlt. A földi őrangyalom itt alszik mellettem. A közelsége és az írás megnyugtat.

„Nem tartja fogva a hollót, együtt repül vele,
a szemembe néz és tudja minden démont elűztem-e.”
- mondja a fejemben Riddler szüntelenül.

Talán pont ez a jövő záloga. Így könnyebb. Így a testet torzító hegek már elviselhetők, sőt iránytűként szolgálnak. Így nem kell másik test, és a múlt megváltoztatása sem. Jó ez így. Az enyém, minden szégyenével és büszkeségével együtt.

Egy éjszaka története Tovább
8 önbizalom növelő tipp

8 önbizalom növelő tipp

8onizalom2.jpg

Az ellenség a saját, fecsegő agyunk, aminek ha adunk akár egy ezredmásodpercet, rögtön egy millió kifogást és átlátszó indokokat talál rá, hogy „miért nem tudjuk” megtenni, vagy megcsinálni, amit akarunk. Steven Pressfield

Bármilyen hihetetlen, én is jól ismerem az önbizalomhiányt. Ezt a barátságtalan, bizonytalanságba taszító érzést, ami azt mondja, „ehhez kevés vagy…”  És vannak pillanatok, amikor semmilyen önvizsgálat, vagy máshoz való hasonlítgatás sem segít – sőt, csak tovább rontanak a helyzeten.

Egy dolgot azonban jó ha tisztázunk még az elején. Az önbizalomhiány nem feltétlenül kapcsolódik össze az alacsony önbecsüléssel. Az egész önbizalomhiány – nem meglepő módon –, a gyerekkorig vezethető vissza. Bár ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen kutatások kimutatták, hogy mire egy kisgyerekből felnőtt válik, a „nem” szót 50.000-szer, míg az „igen” szót mindössze 7.000-szer hallja. Van, aki még csodálkozik az önbizalom hiányos emberekkel teli világunkon?

De nézzük, mik azok a tippek, amik az elmúlt 10 évben nekem beváltak. Amiknek a segítségével le tudtam küzdeni az hiányaimat és el tudtam fogadni önmagam. Nincs reménytelen helyzet, ha van kellő akarat.

1. A legrosszabb forgatókönyv

Az önbizalomhiány gyakran irreális előrejelzéseket generál bennünk. Biztosan érezted már úgy, mint akire a világ szakad rá, ugye? Lehet, hogy egy kicsit kisiklott az életed, de nem kell egyből a legnagyobb katasztrófát vizionálnod.  Egy kutatás kimutatta, hogy amitől tartunk, annak 10%-a sem történik meg velünk, egész életünk során. Tehát ha a legrosszabb forgatókönyvet „állandóan” éled, akkor jobb, ha befejezed a drámázást. Nem vagy te sem drámakirálynő, sem drámakirály.

2. Maradj mindig éber

Fel lehet ismerni azokat a helyzeteket, amelyek a leggyakoribb kiváltó okai lehetnek az önbizalomhiánynak.  Sőt, miután felismerted, aktívan ellen is tudsz állni neki. Biztosan kerültél már olyan helyzetbe, amikor valaki megpróbált téged rosszabb színben – kevesebbnek – feltüntetni, mint amit hiszel magadról. Aki könnyen befolyásolható, az elhiszi másnak, hogy „kevés”. Pedig a legtöbb esetben azért alacsonyítanak le bizonyos emberek másokat, hogy jobb színben láthassák magukat. Szánalmas, de ez van. Maradj éber és a magadról alkotott képet csak olyanok tanácsára formáld, akik már ott járnak, ahová te is tartasz.

3. Az együttérzés gyakorlása

Hihetetlen mi? Pedig teljesen egyértelmű. Persze nem arról van szó, hogy direkt keress elesettebb embereket magadnál. Inkább arról, hogy segíts önzetlenül másoknak. Ezzel egyrészt fejleszted az érzelmi intelligenciád, az érzelmi rugalmasságod, másrészt jobban megértheted, hogy hibázni emberi dolog. Az élet tökéletlenségének megértése képes eltüntetni az önbizalomhiányt, hiszen éppen a tökéletességről alkotott kép az, ami kialakítja.

4. Az önérvényesítés gyakorlása

Rendben van, ha kikéred mások tanácsát. Abszolút hasznos lehet sok esetben. Azonban, ha folyamatosan szükséged van mások véleményére, mielőtt döntést hoznál, azzal hosszú távon aláásod a hited. Ha mindig mások mondják meg mit csinálj, akkor mennyire vagy magadban biztos? Hallgass a megérzésedre, ő legjobb tanácsadód – ezt már Steve Jobs is megmondta.

8onizalom22.jpg

5. Vezess naplót

Bumm! Írj az érzéseidről. Bár önmagában ez a módszer nem változtatja meg az életed, mégis egy külső rálátást fog adni a tényekről és a realitásról. Vesd papírra rendszeresen a gondolataid, majd olvasgasd őket vissza. A tények vizsgálata ezen a szemüvegen keresztül nem szünteti meg a bizonytalanságot benned, azonban képes csökkenteni. Ez pedig már elég ahhoz, hogy fejlődni tudj, és egy következő szintre lépj az önbizalom felé. Ezt hívják önterápiának. (Én több mint 10 éve használom.)

6. Felejtsd el, mit gondolnak mások

Ha nem csinálsz semmit, nem is ítélhetnek el érte – ez a modern emberben lévő legnagyobb fék. Nem akarsz kudarcot, ezért inkább bele se vágsz. Nem akarod, hogy mások rossz véleménnyel legyenek rólad, ezért inkább csendben maradsz, és nem mondod el a véleményed. Ismerősen hangzik? Pedig igazán senkit sem érdekelsz annyira, hogy néhány óránál tovább téma legyél. (Kivéve a családod persze.) Szerintem nem érdemes mások véleményétől félni. Egy életünk van, azt kell jól élni. A világbajnok bokszoló sem azon izgul, hogy kiüti a másikat a győzelemért. Neked a saját véleményed és a saját utad legyen a legfontosabb. Más se helyez téged maga elé – ha csak nem egy nagy balek. Hogy mások mit gondolna rólad, az nem a te dolgod.

7. Kövesd az ösztöneid

Ennek köszönheti az emberiség, hogy még mindig életben van. Mégis képesek vagyunk döntéseinket halogatni – akár évekig is. Ez természetesen az önbizalomhiányból fakad, mivel nem vagyunk biztosak magunkban – ezáltal döntéseinkben sem. Pedig az ösztön nem engedi, hogy rossz irányba menjünk. Néha kerülőútra vihet, igaz. De azt csak mi gondoljuk annak, valószínűleg az a mi legrövidebb utunk a célunkig. Sokszor szoktam mondani, hogy az agyunk a legnagyobb ellenségünk, hiába emelkedtünk ki miatta az állatvilágból. Mert a természet jól működik racionalitások nélkül is. Ha az oroszlán szomjas, akkor elmegy inni a patakhoz. Ezzel szemben mi emberek, megmagyarázzuk magunknak – sőt közösségeket alkotunk a nézeteinknek –, hogy miért ne igyunk abból a patakból, ami nélkül szomjan halunk. Szóval… döntési helyzetekben lépj egyet hátra és a túlracionalizálás helyett halld meg a lelked hangját.

8. Összpontosíts a jelenre

A teljesítményedet nagyban képes rontani az önbizalomhiány. Mi lesz, ha nem lesz jó, amit éppen csinálsz? Mi lesz, ha kudarc ér? Ezeket a kérdéseket gyakran feltesszük magunknak – túl korán. A 100 méteres futó olimpikon se azon a 100 méteren kezdi el elemezni a befutó utáni következményeket. Amikor fut, akkor fut. Azért ezt a példát írom, mert ebből megérted: ha csinálsz valamit, akkor azt csináld, ne kalandozz el olyan messze az időben, ami csak rontja a teljesítményed. Ha minden energiád egy helyre fókuszálod, kihozod magadból a legtöbbet. Ha kihozod magadból a legtöbbet, büszke leszel magadra. Ha büszke vagy a teljesítményedre, nem fog zavarni, hogy mások mit gondolnak rólad, hiszen minden tőled telhetőt megtettél. Értem?

Az önbizalomhiány leküzdése kiemelt figyelmet igényel. A külvilág helyett, önmagad belső kritikusává kell válnod hozzá. Az első lépés a siker felé azzal kezdődik, hogy ELÉG VAGYOK!

 

Pacsipuszi,
Ákos

8 önbizalom növelő tipp Tovább
7 módszer, hogy motivált maradj

7 módszer, hogy motivált maradj

Volt már veled is olyan, hogy edzés helyett ledöglöttél sorozatot nézni? Vagy a megfogadott egészséges táplálkozást a rohanás miatt a mekire cserélted? Vagy csak velem van ez így? Ha Te is úgy érzed, néha szükséged van rá, hogy seggbe rúgd saját magad, akkor most mutatok 7 könnyen használható módszert. Azonban ahhoz, hogy motiválni tudd magad, tisztázzunk először is néhány dolgot...

De mi is az a motiváció?

motivacio1.jpg

A motiváció szerintem 3 részből épül fel:

  1. Döntés, amit meghozol, mert változtatni akarsz valami miatt.
  2. Cselekvés. Elkezdesz valamit máshogy csinálni, mint korábban.
  3. Kitartás. Ezzel tudod elérni a célod, ezáltal változol meg hosszú távon.

Ahhoz hogy elérd a célod, mind a három feltételnek teljesülnie kell! Nincs mese, nem lehet elbliccelni a cselekvést és a kitartást!

Milyen típusai vannak a motivációnak?


Lehet belső motiváció.
Ilyenkor úgy érezzük, valami hiányzik az életünkből. Például belső motiváció elmenni egy olyan munkahelyre, ami bár kevesebbet fizet, mint a jelenlegi, mégis örömmel tölt el a végzése. De tipikus belső motiváció, a fogyás és az egészséges táplálkozás is. Ha valamit belső motivációra érünk el, arra büszkék vagyunk, és sokáig emlegetjük még. Egyetlen buktatója van, mivel ki vagyunk szolgáltatva saját hangulatingadozásunknak, a kitartásban ez ellenünk fordulhat. (Láttunk már ilyet, ugye? Vagy itt senki nem jár mekibe?)

És lehet külső motiváció. Ilyenkor valamilyen külső nyomás hatására cselekszünk. Például lehet éppen azért dolgozol egy számodra kevésbé izgalmas munkahelyen, mert jobban fizet annál, amit igazán szeretsz csinálni. Ez tipikus mintapéldája a külső motivációnak. Ráadásul csalóka is, mert a külvilág dicsérettel jutalmazza a külső motivációk által tett erőfeszítéseid. Miért van ez? Mert a külvilág azt látja, hogy mennyit keresel (hogy ennél a munkahely/pénzkeresés példánál maradjunk), nem azt, hogy érzed magad közben. Azonban ha nem annyira égető az a külső nyomás, aminek a hatására nincs más választásunk, mint motiválttá tenni magunk, akkor a végtelenségig is képesek vagyunk elhalogatni a cselekvést.

Hogyan tudod motiválni magad?

teiskeresed.jpg
1. Ha félsz a kudarctól

Ez az első lépés, amivel a legtöbb esetben tarkón lövöd saját magad. A félelem egy statikus dolog. Csak van, és amivel Te is csak egy helyben maradsz. Mi lenne, ha elkezdenél cselekedni? Bújj ki egy pillanatra a takaród alól és kelj fel az ágyból. Ha csak ennyit teszel, a félelmeid megtorpannak egy pillanatra. Nem elkezdeni lesz a nehezebb része. A félelmeid átlépése után, igazából még nem történik semmi igazi változás. De kalandozz el egy kicsit, mert minden csak nézőpont kérdése. Gondolj bele, mi a legrosszabb forgatókönyv, ami történhet? Ha bele se kezdesz, akkor marad minden ugyan olyan. Ha belevágsz, bármi történhet. Ez annyira félelmetes? Hogy bármi megtörténhet? Egy csomó tök jó dolog? Szóval miért is akarsz annyira félni?

2 Túl unalmas amit csinálod kellene?

Sokszor alibi tevékenységeket végzünk ahelyett, amit valójában akarunk. Lehet, hogy nem mész el edzeni, mert úgy érzed, nincs elég időd rá. De helyette megnézel egy sorozatot, mert az csak 40 perc, de aztán lehet két rész lesz… sőt egy egész évad. Összpontosíts a feladatra, ahelyett hogy a tevékenység idejét néznéd. Tudom, vannak unalmas dolgok, amiket a hátunk közepére se kívánunk. De a sikeres emberek megcsinálják azt, amit a sikertelenek unalmasnak találnak, és éppen ezért lesznek sikeresek. Ha ezt az egy mondatot ismételgeted magadnak, hamar azon kapod magad, hogy csinálod a dolgaid – ha nem akarod átverni magad, persze. Ha mondjuk edzeni akarsz, de hadilábon állsz vele – mert nyilván minden fontosabb lesz – akkor határozz meg részcélokat. Például nekem van egy gyakorlatsorom, amit minden nap, vagy minden másnap elvégzek. Nem akarok most előbbre látni, mert a folytonosság, a rendszeresség a fontos. Hidd el nekem sincs sok időm – ahogy neked se. De napi 20-30 percre megállok és elvégzem a feladatsort. Aztán a naptárban piros X-et teszek ahhoz a naphoz, amikor megcsináltam. Látványos és motiváló vs. unalmas. Sikeres akarsz lenni?

3. Nem érzed jól magad?

Mert rád tört a lustaság? Nincs kedved semmihez? Akkor itt az ideje megszervezned a saját életed. Nem abba fáradunk el, amit megcsináltunk, hanem azok a dolgok húzzák le az energiánkat, amikről tudjuk hogy meg kell csinálnunk, de mégis halogatjuk. Persze nincs azzal baj, ha estére csak dögleni akarsz az ágyban. De tudnod kell magadról, mikor vagy a teljesítőképességed csúcsán. Az évek során az ember ez észreveszi magát. Én például éjjel mindig sokkal kreatívabb és hatékonyabb vagyok, mint nappal. Ha ismered magad, tudod úgy szervezni az életed, hogy magasabb aktivitást érj el. Ha te korán vagy aktív, kelj fel és csináld a dolgod! Ha éjjel, maradj fent és vágj bele. Persze helyetted más nem tudja csinálni, ehhez kellesz. A titok abban van, hogy nem akarod magadra erőltetni azt, ami rád nem igaz, mert ettől érzed magad lustának. Mindenkinek van egy természetes energiaszint változása egy napban. Ne az ebéd utáni kajakómában várd azt, hogy megváltod a világot.

4. Túl fáradt vagy?

Ha küzdened kell, hogy ébren maradj, akkor inkább aludj. A tested mindig tudja, mire van szüksége. Figyelj oda magadra fizikailag és mentálisan is. Szánj időt az étkezésekre, a kikapcsolódásra és a testmozgásra. Ennek a háromnak a kombinációja adja meg az erőt és az energiát a mindennapokban. Hosszú távú sikereket kiegyensúlyozott élettel lehet elérni. Én legalább annyira szeretek főzni, mint a Boldogság Projekt blogra írni. :) Sokszor napközben is megszakítom a munkát, hogy 1 órára kimenjek a konyhába és főzzek valami egészségeset és finomat. Napközben ez egy olyan tevékenység, ami túllendít az e nélkül bekövetkező délutáni fáradságon. A testünk jelzései okosabbak nálunk, ezért figyelnünk kell rá. Nincs abban semmi rossz, ha két feladat között feltöltődésre van szükségünk. Csak ne ragadjunk bele, ahogy arról már az unalmas dolgoknál írtam. Ha fáradt vagy, pihenj. De ha állandóan fáradt vagyok, akkor vagy gyűlölöd, amit csinálsz, vagy valami komolya egészségügyi problémád van. Egy felnőtt ember, megfelelő motiváció mellett képes napi 8-10 óra magas szintű teljesítményre.

5. Nem tudod hogyan kezdj neki?

Dönteni tudni kell. Döntéseket hozni meg kell tanulni – ha nem megy alapból. Ha halogatod a döntéshozatalt, az leszívja mentálisan az energiáid. Valaminek az elkezdése, annál a döntésnél kezdődik, hogy „meg akarom csinálni”, vagy „el akarom érni”. Ha elég erős a miért, a hogyan majd jön magától. Használsz napi szinten feladatlistát, amin prioritásokat állítasz. Ez az apró eszköz nagyban megkönnyíti a haladásod, a fejlődésed. Apró dolog és őrültségnek hangzik, de látom nap mint nap a környezetemen, hogy elveszik, mert nincs rendszeres, napi feladat és prioritás listájuk. Ha vállalkozásba akarsz fogni, kezdj el ilyen témájú könyveket, blogokat olvasni. Kezd bele a tájékozódásba. A következő lépés az új információk alapján meg fog időben érkezni. Vagy nincs párkapcsolatod, de vágysz rá? Tőlem aztán tolhatod a Tindert meg az társkeresőket is, de eljárhatsz olyan helyekre is, ahol úgy érzed, megfelelő emberekkel ismerkedhetsz meg. Ezek apróságok a nagy képhez képest, karnyújtásnyi távolságra. Olyan nincs hogy nem tudsz nekikezdeni valaminek. Ha így érzed, túl nagy falatot akarsz lenyelni egybe. A mekis burgert se tömöd be egybe az arcodba. (Ja igen, itt úgy emlékszem senki nem jár mekibe!)

6. Túl sok dolgod van?

Úgy érzed, összenyom a sok teendő? Hogy nincs elég időd behozni magad? Hiába csinálod, sosincs vége? Ha valaki elkezd járni egy új úton, aminek ráérez az ízére, előbb vagy utóbb eljön ez a pont. Amikor az ember sok jó dolgot csinál vagy csinálhat, mindent lehetőségnek lát. Egészen addig a pontig, amikor egy napban 24 óra is kevésnek bizonyul. Ilyenkor meg kell állni egy pillanatra és megvizsgálni, hova is tűnik az idő. Ha nincs időd, akkor van egy csomó felesleges dolog az életedben. Felesleges kötelezettségvállalások. Ha éppen ilyen problémával küzdesz, akkor ideje megtanulnod nemet mondani. Ideje rátenned a fókuszt arra, ami igazán számít neked. Minden más időrabló dolog mehet a kukába. Senki sem született tökéletesnek, ezért szerintem egy idő után mindenki beleesik ebbe a szituba. Megtanulni nemet mondani és megérteni, hogy saját életed uralkodója kizárólag saját magad vagy, a két eszköze annak, hogy visszakapd az időd.

7. Nem látod a fától az erdőt?

Kívülről sokszor egyértelmű, ami belülről teljes káosz. Ha úgy érzed, egyhelyben toporogsz, bármit is csinálsz, nincs eredménye vagy látszata, akkor valószínűleg bizonytalan vagy éppen. Ilyenkor tisztáznod kell magadban, mi is a pontos célod. Meg kell vizsgálnod, és meg kell értened mit miért teszel. Ha kicsúszik a lábad alól a talaj, akkor tudnod kell padlót érni, nem pedig azt hinni, hogy éppen lebegsz. Miért csinálod, amit csinálsz? Mi a végső motivációd? Mivé akarsz válni? Ezekre a kérdésekre választ kell adnod magadnak, ha ilyen helyzetben vagy. Ma az vagy, amit tegnap tettél. Holnap az leszel, amit ma teszel. De ha csak egy helyben állsz és pánikolsz (vagy éppen csak tehetetlennek érzed magad), akkor megbukik a kitartásod. Ami nélkül sehova nem érsz el. A helyes cselekedet ebben a helyzetben, ha elkezdesz valami olyat csinálni, amit valami miatt eddig nem tettél meg. Mondjuk félsz tőle, vagy kényelmetlen, vagy unalmas… De éppen ezekről írtam korábban. És pontosan ezzel zárul be a kör. A változás mindig tettekben mérhető!

Ahhoz, hogy a motivációd hosszú távon fennmaradjon és szokássá váljon, rengeteg kitartásra van szükséged. A kitartáshoz pedig egy nagy adag akaraterő kell. Az akaraterő pedig olyan, mint az izom. Minél többet használod, annál erősebb lesz.

„A motiváció mozdít meg, de a szokás az, ami mozgásban tart.” Jim Rohn

 

Csak csináld!

Ákos

7 módszer, hogy motivált maradj Tovább
Interjú: Miért fontos a kreativitás? Szerintem.

Interjú: Miért fontos a kreativitás? Szerintem.

Gyere és nézd meg a Erdős Ági interjúsorozatának velem készült részét, melyben a kreativitásról, célokról, álmokról és a Boldogság Projektről beszélgetünk. Közben pedig megfestek egy bögrét is. :)

Ha tetszik és van olyan barátod, ismerősöd, akinek szerinted szintén tetszene, oszd meg vele is. :)

 

Nagyölelés,
Ákos

Interjú: Miért fontos a kreativitás? Szerintem. Tovább
Jegyzetek a telefonból

Jegyzetek a telefonból

jegyzetek.jpg

Neked hogy néznek ki a telefonod jegyzetei? Nálam állandóan tele vannak írva. Jövök-megyek, és a jegyzetekbe beleírom mindig, ami eszembe jut. Értelmes vagy értelmetlen gondolatok, amik valamilyen érzés vagy helyzet miatt haladnak át rajtam. Leírom őket, mert a következő sarkon már ezer más gondolat szaladgál a fejemben. Lyukas az agyam, szoktam mondani másoknak... pedig talán csak néha túlcsordul benne a sok gondolat. Egyik nap éppen ezeket a jegyzeteket pörgettem át, van amit el is felejtettem, és van amit időközben valahol felhasználtam. Viszont arra gondoltam, milyen emberközeli lenne, ha csak úgy kiraknék ide nektek egy csokrot cenzúrázatlanul a telefonjegyzeteimből. Remélem így közelebb kerülünk egymáshoz. :)

Az életben nem lehet tévedés egyetlen perc sem.

Alkoss hasznosat, amit fontos.

Azért zavar másokban a múltjuk - amikre büszkék is -, mert én nem vagyok az rá. És nem tudok mit kezdeni a saját múltammal.

Két szint van: az első hogy tudom, a második pedig hogy aszerint is cselekszem, amit tudok. Az elsők csak megmondókapitányok.

A gondolat csak a pillanat. Csak ott élem meg. Elmondani olykor lehetetlen.

Nem leszek jó, mert nem tudok az lenni. De leszek a hétköznapok harcosa, amilyen te is vagy. Utat kell törjön a hétköznapok mocska erőbe öltözve. Megmutatva hogy nem hibázhatsz. Hogy tett nélkül a fejlődés csak egy szánalmas egyenlet.

Ne cukrozzunk. Dühös leszek, ha elmegyek a Várkert bazár előtt… kedvem támad odaköpni az elit elé.

Polgárpukkasztok hogy nézz a tükörbe, mert a változás nem magától jön el. Csakis érted csinálom, hidd el.

Nem a boldogságprojekt a lényeg, hanem hogy az életed hogyan éled.

Nehezen nyílok meg mások előtt, mert az életem kissé elborult a hétköznapokhoz képest. Mert az életem másnapos hétvége a tiszta hétköznapokhoz képest.

Blaha. Mert az életem része az összes aluljáró mocska.

Azt hiszed az elismerés bármit megold? Szeresd magad, ez az egyetlen gyógyír.

De éjfélkor, ha megjön a válasz valamire, kit hívsz fel a város fényei alatt járva? Marad a papír, a társad, akinek elmondhatod az éjszaka titkát.

A sikerem egyik kulcsa, hogy soha semmire nem mondom azt, hogy nem értek hozzá.

És idővel a város minden apró sarka egy emléket rejt. És talán akkor már nem is emlékszem semmire.

Miért hagyunk fel bármivel is az életben? Mert közbejön az élet... de mi a faszér’?

Menj tönkre. Ha eljutsz odáig az életben, hogy megéled a félelmeid és azoknak a nehézségeit, soha többe nem lesz semmi, ami kifogna rajtad. Ha ismered a félelmet, ha megélted, onnantól kezdve semmi nem árthat neked.

Sokszor úgy érzem, vezekelnem kell a sok megbántott emberért. Sok mindent megbántam már, bérelt helyem van a pokolban, ami csak rám vár. Sajnálom. Bűnhődök minden nap, viszem a keresztem amit rám raktál uram. Néha nehéznek érzem, és csak a bárpultnál tudom feltölteni magam erővel. Odaadok magamból mindent, esküszöm, jó leszek. De hosszú a sor, akiknek a haragja rám szegeződik. Szeretnek, de egyben gyűlölnek is tiszta szívből. Ezt viszem, és ezzel élek minden nap. És csak az ad erőt, hogy tudom, egyszer majd páros lábbal rúgom be a mennynek a kapuját. És te átölelsz minden bűnöm ellenére. Akkor együtt otthon leszünk mindannyian, egy helyen.

Az élet igazsága: előbb el kell venned a részed ahhoz, hogy másoknak adhass.

Megfejteni és eltemetni a múlt fájdalmait... de a kút forrását nem temetheted be, mert akkor megszűnik az életet adó víz is.

Az életem egy jövő, amit építek a jelenben. Közben húzom a múltat egy tonnanyi súllyal.

Mert azt hiszem, ugyanoda jutunk, legyen közben bármi az utunk.

Minden ember a saját fejében ismert világot akarja élni. Én mindet!

Beleszületsz valamibe. Egy kis faluba, egy kicsi közösségbe. Mindent meg akarok ismerni. De valaki nem. Hogy lehet megmaradni egy-egy kis helyen? Hol a lázas kíváncsiság? Miből fakad? Mi a különbség e két ember között? És ez a különbség miben gyökerezik?

Csak az keres külső magyarázatokat, aki belül nem hisz magának.

Ha nagyot mondhatnék... ha mondhatnék valamit, mindig ugyan az lenne a vége. A múltunkra inni a jelen érteke, és ezek az élmények jövőnk alapjai.

Ami másnak az év sztorija, nekem csak a hétfő reggel 8 óra.

Mindenben az vagyok, ami régen lenni akartam. Megbolondítom a lányokat. Én vagyok a tékozló fiú. A szerény tehetség, vadállati ösztönökkel, akiről azt hiszi mindenki, hogy majd ő megszelídíti. Ez izgalmas is. De valahogy mindig filmbeillőbbnek hittem. Drámaiabbnak, romantikusabbnak, tapasztalatdúsabbnak és mélyebbnek. De ez is csak átlagos szokás, mint minden más.

Egy komoly, tiszteletreméltó életpályával rendelkező "selejt" emberre tudnék csak feltétel nélkül felnézni.

Ha valakivel kavarunk, annak nem ígérünk semmit. Nyilván. Múltkor gondoltam, vajon ki a faszomnak ígértünk utoljára bármit is? Talán elég szégyen ez. És nem gondolom, hogy akár magamnak bármit is meg tudnék ígérni.

Nem gondoltam 20 évesen hogy 30 felé ennyi kiegyensúlyozatlanság lesz az életben. És nem gondolom 30 féle, hogy 40-nel is ez lesz, de látom a környezetem. Olyan ez, mint a kibaszott általános szerződési feltételek a neten, senki nem olvassa el mielőtt rányom, hogy megértettem.

Felnőttünk, mint a gaz. Az a két srác még mindig ott üldögél a Rába partján Győrben, csak közben eltelt 10 év. A test és a lélek sok helyen járt. Érzett hont és rengeteg hontalant. De igazából fel soha nem állt a Rába partjáról.

Azért csinálok csak mindent, hogy ne felejtsek el semmit sem.

Olyan vagyok, mint egy szerzetes, aki cigizik a kertben.

Tisztelet és alázat. 10 éve ezt ordítom, mégis minden nap saját magam csalom meg.

Néha olyan honvágy kerget, ami elől nincs hova mennem. Te mit tennél?

Ne a könnyebb, hanem az igaz utat válasszátok.

Azt mar tudjuk, hogy mi van akkor, ha nem egyértelműen igen. De azt most tanulom, hogy mi van, ha nem egyértelműen nem.

Ülök a metrón és nézem az arcokat. Életek, sorsok. Odaadnám nekik ami bennem van belül. Mindenki szemében ott van egy kis törés. Mindenki elrejt valamit. Mindenki erős a maga módján. Mindenki kicsit túlél. De mindenki ugyanennyire szárnyal is. Szépek ezek a sorsok. Ezek az életek. Egy-egy percre szívesen beléjük bújnék, hogy mindent érezzek ami bennük van. Tanulni akarok. Érezni mindent.

Mindennek az alapja az amitől félsz. Ha nem voltál meg éhes, nem tudhatod milyen akarni. És milyen addig menni, amíg csillapítod az éhséget. De főleg azt nem, hogy milyen az az út amire az éhség visz. A nincsből megtanulni csinálni valamit. Amíg ezt nem tudod meg, az önkielégítés szintjén élsz, és nem érted az élet valódi összefüggéseit.

 

Puszi,
Ákos

 

Jegyzetek a telefonból Tovább
Karácsonyi képeslap helyett...

Karácsonyi képeslap helyett...

kari.jpg

Ünnepek. Karácsony és minden ami vele jár. Ünnep, úgy klasszikusan, ahogy azt a facebookon vagy az instagramon látni lehet. Nem voltam és most sem vagyok még igazán hozzászokva. Nem titkolt célja volt a Boldogság Projektnek, hogy saját magam is valamilyen megnyugvást, támaszt találjak benne.

Képmutatásnak tartottam sokáig a nagy családi ünneplést - hisz ahol a harag az úr, ott mit sem ér a fenyőillat. Hosszú évek teltek így el. Jó barátokká váltak az utcák és a kocsmák ünnepek alatt. Részegen néztem a templomból hazaigyekvő családokat szenteste - az éjjelnappali mellett. Valahol az volt a mélynek egy pontja.

Eltelt ismét néhány év. Az éles haragot felváltotta egy tompa fájdalom. Sokat gondoltam - és gondolok mai napig - az elmúlásra. Ez az én kis életem része, ami jól is van így, mert segít fókuszálni és a helyes úton tartani. Elmúlnak az idők, amik tegnap voltak. Akit ma még megölelhetsz, holnap már nem biztos. Ezért múlt el a harag. Talán a lelkiismeret hangereje ilyenkor felkúszik, mint a reklámok alatt. De igazából mindegy is. Szóval innen ered a harag helyett a tompa fájdalom, ami bennem újra összehozta a családot.

Most pedig itt vagyunk. Te és én. Mindkettőnk öregebb lett egy évvel. Nekem jött valaki, aki megmutatta, milyen szép is tud lenni az ünnep. Jött valaki, aki otthont teremtett a lakásból. Jött valaki, akinek akkor is jó voltam, amikor magamat sem tudtam elviselni. Akit nem akartam megbántani úgy, ahogy előtte szinte ösztönösen mindenkit. És Neked? Hogy telt?

A magány és egyedüllét éveiben mindig is erősen hittem, hogy egyszer kisüt a nap felettem. Most már tudom, a felhők felett igazából mindig is sütött a nap. Valójában, csak én nem mertem felszállni egy repülőre, hogy elvigyen a felhők fölé. Számomra ma ez az igazi ünnep és élvezem minden pillanatát, hisz ki tudja meddig tart. Minden más... nem is olyan fontos, mint az év végi nagy rohanásban hittük.

 

Köszönöm Neked, hogy ebben az évben követted a Boldogság Projektet. Köszönöm ha megvetted a könyveim vagy más termékeim. Hálás vagyok érte. Komolyan. :)

Köszönöm, azt a megszámlálhatatlanul sok pozitív visszajelzést, amit kaptam Tőletek. Néha a szívem mélyére hatoltak a levelek, amikor a küzdelmeitekről olvastam. Hálás vagyok, hogy támaszként gondoltok Rám sokan. De higgyétek el, Ti is ugyan olyan támaszt adtok nekem.

Jövőre megyünk tovább az úton, mert az nem lehet, hogy kárba vesszen akár csak egy perc is az életből. :)

 

Szeretettel ölellek,
Ákos

 

Karácsonyi képeslap helyett... Tovább
Tépd le magadról a láncokat

Tépd le magadról a láncokat

konyv2.jpg

Néhány héttel ezelőtt megjelent a második könyvem, Tépd le magadról a láncokat címmel. Úgy döntöttem, hogy a könyv bevezetőjét közzéteszem itt a blogon. :)

Az élet változás. Állandó összeköttetésben van a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. De vajon milyen üzenetet hordoz magában eddigi élettapasztalatunk? Hogyan vagyunk képesek hasznosítani tapasztalatainkat, hogy azok hozzásegítsenek jövőnk pozitív alakulásához? Mit vagyunk hajlandóak megtanulni, beismerni és elengedni? Miért érzünk késztetést egyáltalán a fejlődésre? Miért érezzük úgy, hogy a félelmeink megfojtanak, ha nem lépünk túl rajtuk? Már évek óta foglalkoztat ez a sok kérdés. Sokáig csak az éjjeli részegségek közben beszélgettem ezekről néhány barátommal, de olyan mélyen érintett a téma, hogy közben kijózanodtam. Változtam. Változom én is, Te is. Egyfolytában. Ez az élet. Azok a félelmek, amik valósak voltak az életemben öt vagy tíz évvel ezelőtt, most már jelentéktelennek tűnnek. Ma már más félelmeim vannak, és ez normális is. Ezzel a könyvel választ akarok adni olyan kérdésekre, melyek alapjaiban kérdőjelezhetik meg életed alakulását. Például mit akarsz elérni az életben? És miért pont azt? Miért váltál olyan emberré, amilyen vagy? Mik voltak ennek az okai? Hogyan tudod ezt felhasználni abban, hogy értékes és mások számára is fontos életet élj? Mivé akarsz válni? Milyen életet akarsz élni? Mennyire vagy őszinte magadhoz? Mit mondasz el ebből másoknak? Vannak egyáltalán álmaid, vágyaid, céljaid vagy terveid? Ilyen, és hasonló kérdésekkel fogsz találkozni a könyvben. Igyekeztem minden esetben kielégítő válaszokat találni a kérdésekre. De mivel egyedülálló lény vagy, egy teljesen egyedi tapasztalatvilággal, ezért néhány helyen neked is dolgoznod kell.

„A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni.”
Hioszi Tatiosz

Minden egyes mondatot, szót és lélegzetvételt, amit leírtam a könyvben, átéltem és megtapasztaltam. Tudom, sok esetben nem könnyű elfogadni a múltunk, de az a szerencse, hogy nem vagy egyedül ezzel. Sokáig csak bepiálva bírtam el saját elmém börtönével – amibe a múlt zárt be. De az idővonal előre halad, függetlenül tetteinktől és gondolatainktól. Ezért érdemes odafigyelni érzéseinkre, tapasztalatainkra és a múltunkból rajtunk maradt emlékeinkre, melyek jelenünket és jövőnket formálják. Ez a könyv egy híd a jelened és az áhított élet között. Segít neked felülkerekedni hiedelmeiden, félelmeiden és fogja a kezed az úton, hogy soha egyetlen percre se bizonytalanodj el. Ez a könyv segít rátalálni az álmaidhoz vezető útra, és segít, hogy késznek is érezd magad azok megvalósítására. Nem kevesebbet ígérek a könyv végére, mint egy valódi újjászületést. Ráadásul józanul! :)

De honnan is tudom mindezt? Kérdezheted, joggal. Gyerekkoromban, mindig híres ember akartam lenni. A leggyakrabban színészt és vezérigazgatót játszottam a szobámban. Aztán miután egy velem született betegség miatt 9 évesen majdnem meghaltam, sok minden megváltozott. Több mint 20 év elteltével már tudom, hogy az egy sorsfordító esemény volt, amely óriási hatást gyakorolt egész életemre. Ma már mindenféle pszichológushoz és terapeutához viszik a gyerekeket egy-egy trauma megélése után, de amikor én gyerek voltam, ez még nem volt divat. Így ott maradt bennem örökre egy ijedt és dühös 9 éves gyermek. Senki sem mondta el nekem annyi idősen, hogy mit jelent szembenézni a halállal és meghalni. Ezután úgy éreztem, mivel életben maradtam, rajtam már nem foghat ki semmi. S ezzel elképesztő önpusztítás vette kezdetét. 16-17 évesen már annyit ittam amennyit csak bírtam és ez elkísért még nagyon sokáig – és még mostanában is vannak súlyosabb elhajlásaim, de határozottan fejlődök. :) A gyerekkori életmentő műtétem rátett még egy lapáttal a vezető, lázadó attitűdömre, amit már jóval előtte is játszottam a gyerekszobában. A szabályok tehát nem lettek jó barátaim, ezért nagyon korán a saját magam ura lettem. Csináltam mindenféle vállalkozást, a kiskereskedelemtől a reklámügynökségig. De miután elkezdtek jól menni a dolgok, mindig úgy éreztem, hogy a 9 éves kisgyermek belül nagyon dühös, mert bár mindig is vezérigazgató akart lenni, de borzasztó unalmasnak látta az életem. Ezért mindent hátrahagyva, Thaiföldre költöztem egy kis időre, hogy átgondoljam a buddhizmussal és szex-turizmussal átitatott országban az életem alakulását és jövőjét. Ott értettem meg, hogy a bennem lakozó gyermeki düh és az alkotni akaró vállalkozó szellem megfér egy emberben. Örök hálám a templomban cigiző buddhista szerzeteseknek, nélkülük azt hiszem, sosem békéltem volna meg magammal. Rájöttem, az életben az a legfontosabb, hogy megtegyük, amit a szívünk diktál. Egy éjszaka, amikor az óceán partján bámultam a végtelen sötétséget, arra gondoltam, jó ötlet lenne nekimenni az óceánnak, és addig úszni befelé, amíg bírok, hogy aztán a mélység örökre elnyeljen. Könnyebb megoldás lett volna, mint szembenézni önmagammal és a problémáimmal. Kurt Cobain jutott eszembe, a Nirvana frontembere, aki 27 évese fejbe lőtte magát, mert nem tudott megbirkózni a népszerűséggel. Csak az volt a baj, hogy én rohadtul nem voltam népszerű. Szóval nem lett volna olyan drámai. Úgy meg minek a színpadon alakítani, ha nincs is közönség? Szóval akkor éjjel úgy döntöttem, hogy hallgatok a szívem hangjára és kiállok az emberek elé és elmesélem azokat a dolgokat, amikre rájöttem azokban a végtelen mámoros éjszakákon az elmúlt 15 évben. És amiket tudatosan, józanul Ázsiában értettem meg saját magamból. Rólam szól ez a könyv, egy hosszú és fájdalmas út után, amiben Te is magadra fogsz ismerni!

Ha Te is akarsz magadnak egy példányt "A TÉPD LE MAGADRÓL A LÁNCOKAT" című könyvből, akkor kattints ide és rendeld meg most!

 

nagygomb.png
Tépd le magadról a láncokat Tovább
A valóság egészen más, mint aminek látszik!

A valóság egészen más, mint aminek látszik!

nemazamineklatszik.jpg

Játsszunk a gondolatokkal egy kicsit szabadon. Lépjük át a konvenciókat. Tekintsünk az életre úgy, mint egy vállalkozásra. Hiszen ha kicsit jobban belegondolunk, valójában az is. Ha pedig így van, akkor vezetőként érdemes gondolkodni, nem pedig életünk beosztottjaként. És az sem árt, ha van egy tervünk… az életre – ha már akarva-akaratlanul itt éljük e kis világban.

Mi emberek, úgy működünk, hogy annak tudunk csak igazán örülni, amiért megküzdöttünk, megdolgoztunk. Hány és hány tönkrement lottónyertesről hallottunk már. Pontosan ezért. Csak akkor leszünk elégedettek életünk alakulásával, ha saját magunk vagyunk az ok és nem érjük be azzal, hogy pusztán okozatok legyünk.

Ahhoz azonban, hogy a saját életünkben okok legyünk okozatok helyett, szükségünk van egy ellenfélre. Ha nincs ellenfél, nincs játék (vállalkozás) sem. Ellenfél nélkül nincs kihívás. Ellenfél nélkül nem tudunk bebizonyítani magunknak semmit sem. Ellenfél híján nincs rá módunk, hogy naggyá legyünk. Ellenfél nélkül egyetlen sztársportoló sem lenne több mint egy hétköznapi ember, aki unalmában sportol. Ellenfél nélkül nincs kihívás és nincs cél sem. És talán ami a legfontosabb, hogy ha nincs ellenfél, sosem érezhetjük magunkat elégedettnek.

Az életre úgy kell tekintenünk, mint egy játékra. Ha egy kicsit elengedjük a racionalitáshoz láncolt gondolatainkat, és elfogadjuk, hogy az élet játékában a legnagyobb és legméltóbb ellenfelet kapta mindenki, akit magának az ördögnek hívnak, akkor sok mindent megérthetünk magunkról, és a világ működéséről.

Magát az ördögöt kell legyőznünk, hogy saját életünk történéseinek okai és ne pedig okozatai legyünk. Az igazi ördög, akit stílusosan inkább hívjunk ellenfélnek, mindig pontosan tudja mit csinál és mindent megtesz azért, hogy térdre kényszerítsen bennünket. Lényegében az ellenfél az univerzumban működő negatív erő, mely szüntelenül a káosz felé taszít. 0-24 órás szolgálatot teljesít, és folyamatosan azon töri a fejét, hogyan okozhatná a vesztünket. A legijesztőbb mégis az, hogy nem kívülről próbál meg támadni, hanem belülről, mert ott lakik mindegyikünk fejében.

Az igazi ellenség nem a rosszakaróidban vagy az irigyeidben keresd. A valódi ellenfél benned él. A saját lelked mélyén lakik. A saját gondolataid gondolja és a saját hangodon szólal meg. Megállás nélkül cseszeget és egyfolytában azon dolgozik, hogy elveszítsd a szemed elől a célt. Azt akarja, hogy passzív légy az életedet érő hatásokra. Márpedig ha beéred egy passzív móddal, akkor ok helyett csak okozat leszel. Így pedig soha nem fogod beteljesíteni a sorsod/álmaid/céljaid, vagy hívjuk őket akárhogy is.

A benned élő ellenfél világában a pénz nem összeköt, hanem elválaszt. Elválasztja egymástól az embereket, elidegeníti a családot és a munkatársakat. Az ellenfél kulcsszava az „önző én”. Hétköznapi nevén az ego. A magánéleti válság és az üzleti csőd felé vezető út mentén a következő neonbetűs felirat villog: EGO! Melynek jelmondata: „én vagyok a legelső”. De az önző énnel nem az a baj, hogy gonosz, vagy hogy nem szép… hanem az, hogy hazug.

A valóság egészen más, mint aminek látszik!

A felelősségvállalás az a cselekedet – vagy inkább életvitelszerű rendszer –, aminek a segítségével lerázhatjuk magunkról a két legerősebb láncot, amellyel a bennünk élő ellenfél a leginkább táplálkozik. Ez a megszokás és a bűntudat.

A bűntudat a bennünk élő ellenség egyik leghatásosabb fegyvere. Ezzel a fegyverrel képes elérni, hogy úgy érezzük: nem érdemeljük meg sem a gazdagságot, sem a jólétet, sem a boldogságot. „Végtére is ki vagyok én?” – Te is szoktad ezt kérdezni magadtól néha szerintem.

De a magunk módján mindannyian küzdünk a bennünk lakozó önző én ellen, aki folyamatos bűntudatot kelt bennünk. Az önző én egyszerűen rossz menedzser, mert hosszú távon képtelen növekedést produkálni. De ami a legmeglepőbb: abban a pillanatban, amikor életünk meghaladja önös érdekeinket, már maga a puszta létezés is sokkal mulatságosabbá és élvezetesebbé válik.

Amin azonban túl kell lépnünk, hogy tovább lássunk a puszta létezésnél, az a félelem. Ehhez azonban először tisztán kell látnunk, hogy a félelem vajon ellenség vagy lehetőség?

Két elmegyógyintézeti ápolt, egy ízben elhatározta, hogy megszökik az intézményből. Gondosan felkészültek a szökésre. Jó előre megbeszélték, kinek mi lesz a feladata. Megegyeztek, hogy egyikük összeszedi mindazt, amire szükségük lehet a szökéshez, a másik pedig megvizsgálja az épületet körülvevő falat, és elkészíti a tervet. Ha magasabb a fal mint 3 méter, akkor alagutat ásnak, ha alacsonyabb, akkor átmásznak rajta.

Éjfélkor az első ember kilopakodott a konyhába, magához vett némi ennivalót, majd a megbeszélt helyre indult. Igencsak meglepődött azonban, amikor cinkosát könnyek közt találta.

- Soha nem jutunk ki innen! – rázta a fejét elkeseredetten.
- De hát miért?
- Azért, mert nincs fal!

A félelem olyan, mint a történetben szereplő fal: nem létezik, csakis azért merül fel a tudatunkban, hogy jelezze: valami nincs rendjén. A félelem a stresszhez hasonlóan arra való, hogy segítsen előbbre jutni. De mivel nem tudjuk kezelni a stresszt és a félelmet, éppen az ellenkező hatást váltják ki: megbénítanak és stagnálásra kényszerítenek.

A félelem egy illúzió, amely ködképekre épül. A pennsylvaniai egyetemen végzett kutatások kimutatták, hogy aggodalmaink 40%-a sosem válik valóra. A kutatás szerint félelmeink 30%-a múltbéli eseményekre vonatkozik, melyekkel többé nincs mit kezdenünk. További 12%-a nem minket, hanem másokat érint, amivel szintén nem sokat tudunk kezdeni. 10% képzelt betegségekből fakad. Vagyis félelmeink mindössze 8%-a bizonyul valósnak. 8%... érted???

A félelem és a stressz hasonlóan működik. Legfőbb feladata rámutatni arra, amire oda kell figyelnünk, amivel foglalkoznunk kell.

Félek-e a sikertől? Feltetted már magadnak valaha ezt a kérdést? A sikertől való félelem éppúgy az önző énből fakad, mint a kudarctól való rettegés. A kettő szorosan összefügg, hiszen ha nem törekszem a sikerre, kudarcot sem vallhatok. És a kör így be is zárult. J

De a stressz és a félelem két legbölcsebb tanácsadó. Nagy hiba lenne hátat fordítani nekik. Inkább fogadjuk el őket és nézzünk szembe velük! A stressz és a félelem hatása leginkább egy gőzfürdőre hasonlít. Mi történik a gőzfürdőben? Az ember ül, és levegő után kapkod. De ha úrrá leszünk a pánikon, hamarosan érezzük jótékony hatását is: megtisztulva, új emberként lépünk ki a fürdőből. A félelem és a stressz azt a szerepet tölti be az életben, mint a beépített szauna a házban. Örüljünk tehát a forróságnak és élvezzük a tisztító párát.

A valóság szinte mindig pontosan annak az ellentéte, aminek látszik. Más szóval érzékelésünk olyannyira megbízhatatlan, hogy mindent a visszájáról is meg kell vizsgálnunk ahhoz, hogy valós képet kapjunk róla.

 

Ezt a blogbejegyzést Yehuda Berg: "A valódi gazdagság" című könyve inspirálta.

A valóság egészen más, mint aminek látszik! Tovább
Részletek egy utazás naplójából #3 rész

Részletek egy utazás naplójából #3 rész

utazas4.jpg

Ragaszkodunk ahhoz ami soha nem is volt a miénk. Néha két kézzel kapaszkodunk múltunk égető láncaiba, miközben megállás nélkül fröcsög belőlünk az elégedetlenség... A végtelen óceán horizontján, a túlparton magamat láttam. Ez volt a világ legnagyobb tükre. Ő pedig valahol máshol van éppen. És míg én a világ másik végén darabjaira szedem a lelkem, Ő talán jól érzi magát valakivel a Deákon az óriáskeréken.

2014. 07. 15.

Tudni, tenni, akarni, kételkedni… Csak saját kételyeim tartanak vissza. Ne higgy senkinek, csak magadnak. Rúgj fel minden szabályt, égess el mindent. Mondják... Közben meg annyira fel akarjuk rúgni a szabályokat, hogy végül a rabjai leszünk. Azzal meg hogy elégeted azt a kurva levelet, csak növeled a ragaszkodást. Jól mondta Tamás. Nem hiszem, hogy a nagy akarásnak jó a vége. Persze ami zsigerből jön, az más. Ott nincs nagy akarás, az csak úgy van, tehát nem tud létrejönni. Ahol épp vagyok és ahogy épp vagyok, az pont jó.

Nem hinni, pusztán tudni és kész!

Pörögnek a napok, aztán egyszer célba érünk. Közben megyünk és talán nem is élvezzük. De a cél semmi. Rájöttem önmagában az kevés. Mert minden álom vége az ébredés. Nem akarom megerőszakolni saját életem. Csak meg akarom csinálni, közben érteni és élvezni. Lazán, könnyedén…

Egyszerű ez az egész! Itt van velem mindenki aki fontos. Talán én is ott vagyok Bennük. Remélem. Bár közel sem ez a lényeg. Jól vagyok, amikor szabadjára engedem a gondolataim és írok. Talán Isten diktál. Fene tudja. 

2014. 07. 17.

„A változást is csak ajándékba kapjuk, ha arra végre méltók vagyunk” Kowa

Nem kell félni a szeretettől akkor sem, ha viszonzatlan, hiszem aki adja, csodát tesz. Mert nem akkor vagy gazdag, ha van miből adnod. Vagy valamiért cserébe elvárod a viszonzást... hanem attól válsz gazdaggá, hogy megtanulsz elvárás nélkül - akár a semmiből is - adni.

Mindig jókor talál rám minden. Már értem! Csak mindig figyelj! Úgy keltem, hogy könnyebb lenne feladni. Sokkal könnyebb. Mindig eljutok egy pontig vele, aztán amikor rajta van a sor, hogy kicsit kilépjen a saját árnyékából, akkor kuss van. Ezt elég nehezen viselem. Szomorú vagyok. Bár csalódott nem, hisz csalódni már nem tudok benne. Csak próbálom megérteni. Saját veszteségnek élem meg ezeket a dolgokat, pedig ez nem az enyém. 

 

----------

Ez itt a reklám helye. Két éve szétbombáztam, majd újraépítettem saját magam Thaiföldön. Beleértve itt a munkám, az életvitelem, a szokásaim, a céljaim, az egzisztenciám és még hosszasan sorolhatnám... Valódi változást akartam és most két év távlatából biztosan állíthatom hogy sikerült.

Hogyan csináltam? Mindent megtudhatsz első könyvemből, amit éppen utazásom során, Thaiföldön írtam meg két éve. Egy csekély ráfordítás ellenében Neked is lehet egy példányod.

A könyvvel nem a megszokott észosztás és a saját anyagi jólétem a cél. Ez csak egy állomás. Lesz még sok, ahogy Neked is. :)

De megéri megállni és felfogni honnan jöttünk, hol vagyunk és hová tartunk. Ha az életet egyetlen szóban kellene leírnom, akkor azt mondanám: VÁLTOZÁS.

Első könyvem pedig maga a "VÁLTOZÁS KÉZIKÖNYVE".
Megrendeléshez klikk ide vagy a képre.

konyvoldal.jpg

Részletek egy utazás naplójából #3 rész Tovább
Házi hamburger recept a Boldogság Projekttől

Házi hamburger recept a Boldogság Projekttől

Csináltam egy házi hamburger receptvideót, mert miért ne? :)

Hozzávalók a húspogácsához:

400 g marha-sertés daráthús mix
1/3 fej vöröshagyma
1 evőkanál szója szósz
1 evőkanál worcester szósz
1 teáskanál só
Bors ízlés szerint
Fokhagyma ízlés szerint
Oregánó ízlés szerint
Bazsalikom ízlés szerint

A húspogácsa tetejére:
4 szelet cheddar sajt

A hamburgerhez:
1 nagy paradicsom
1 fej lilahagyma
mustár
ketchup
jégsaláta
4 db hamburger zsemle (a videóban mi teljes kiörlésű búzalisztből készítettünk házi bucit)

Iszonyat finom, próbáljátok ki Ti is :)

Házi hamburger recept a Boldogság Projekttől Tovább
Arnold Schwarzenegger 10 szabálya, ami a Te életed is megváltoztatja

Arnold Schwarzenegger 10 szabálya, ami a Te életed is megváltoztatja

arnoldtop_1.jpg

Két fajta ember van ezen a világon. Akik bírják Schwarzeneggert és akik nem. Én nagy tisztelője vagyok. Példaértékűnek tartom a munkásságát, az eredményeit és csodálom azt a kitartó utat, amivel egy kicsi osztrák faluból eljutott Kalifornia kormányzói székébe. Persze Arnold is elkövetett néhány hibát, de ki nem?

A mostani bejegyzés egy rövid részlet az "Emlékmás - Életem hihetetlen, de igaz története" című könyvből. (Megvenni ér') Nagy pacsi a Librinek. :)

1. A büszkeség sohase álljon az utadba!

Muhammad Alival rengeteg televíziós beszélgetésben szerepeltünk együtt. Mindig csodáltam, mert nagy bajnok volt, nagyszerű személyiség, másokkal szemben pedig kedves és megértő. Jó lenne, ha minden sportoló olyan lenne, mint ő. Gyakran elviccelődtünk vele a stúdiók társalgóiban. Egyszer azt mondta, próbáljuk meg eltolni egymást. Valaki szólhatott neki, hogy kezdjen el súlyzózgatni, mint George Foreman, Ali ugyanis inkább a gyorsaságáról és a pszichológiai trükkjeiről volt híres. Lehet, hogy elgondolkozott a dolgon, és kíváncsi volt rá, mennyire erős egy testépítő. Simán nekitoltam a falnak, ami nagyon tetszett neki, és mondogatta is, hogy tényleg jó dolog lehet a súlyzózás.

Amikor legközelebb találkoztunk, ott volt néhány barátja is.

Ezt nézzétek meg! – szólt oda nekik Ali, majd beállt, mint a múltkor. – Arnold, gyere, toljuk el egymást!

Arra gondoltam, hogy ez valami trükk lesz, mert senki sem akarja magát lejáratni a haverjai előtt. Ugyanúgy eltoltam a falig, mint az előző alkalommal.

Ugye megmondtam? – lelkendezett. – Ez a srác nagyon bika. Úgy látszik, mégiscsak jó dolog a súlyzózás.

Nem zavarta, hogy elvesztette a kis meccsünket. Ezen az áron is meg akarta mutatni a barátainak, hogy érdemes foglalkozni az erőfejlesztéssel, mert az ökölvívásban is jól lehet hasznosítani.

2. Ne gondolkozz túl sokat!

Ha az ember állandóan rágódik valamin, az elméje nem tud lazítani. Az elmének ugyanúgy pihenésre van szüksége, mint a testnek. Gondolkozni akkor kell, amikor nagy döntéseket kell hozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne használjuk az agyunkat, de az énünk egy része ösztönösen éli az életet. Ha az ember nem feledkezik bele mindennek az alapos kielemezgetésébe, akkor nem telik meg olyan „szeméttel” az agya, ami lelassíthatná. Az elme kikapcsolása művészet – a meditáció egy formája. A tudás nagyon fontos a döntésekhez még akkor is, ha ennek nem nyilvánvaló az oka. Minél többet tud valaki, annál bátrabban hagyatkozhat az ösztöneire. Ugyanakkor sok olyan ember van, aki minél többet tud, annál többet gondolkozik, és lelassul. Ezért van az, hogy a nagy tudású emberek haboznak a döntéseikben, és néha elszalasztják a nagyszerű alkalmakat. Egy bokszoló hatalmas tudás birtokában lép a szorítóba – tudja, mikor kell elhajolni, ütni, visszatámadni, hátralépni, blokkolni. Ha azonban elkezdene gondolkozni, hogy mikor melyiket csinálja, abban a pillanatban vége lenne. A tudását a másodperc tört része alatt kell döntésekké formálnia. Ha az ember nem biztos magában és a saját döntéseiben, akkor nagyon lelassul.

3. Felejtsd el a B tervet!

Biztonsági háló nélkül is tudni kell dolgozni! A közvélemény-kutatási adatok nagyon rosszak voltak, amikor 2004 elején felmértük, hogy a választók mennyire támogatják azt a szavazási kezdeményezésemet, amellyel a 15 milliárd dolláros költségvetési hiányt akartam újrafinanszírozni. A szakértőim a kezüket tördelték kétségbeesésükben.

Mi lesz, ha nem szavazzák meg? – kérdezték aggodalmaskodva – Szükségünk van egy B tervre is.
Ne legyetek már ennyire kishitűek! – mondtam. – Nincs B terv. Az A-nak kell működnie! Még csak most jelentettük be a kezdeményezést. A szavazásig még rengeteg időnk van, hogy el is fogadtassuk.

Ha az ember ideges, akkor nem a menekülő útvonalakat tervezi, hanem elképzeli a legrosszabb forgatókönyvet, és hamarosan rájön, hogy valójában azzal sem veszít sokat. Ha az ember versenybe száll a kormányzóságért, és elbukik, esetleg csúnyán meg is alázhatják, de csak ennyi – ennél rosszabbul nem járhat. Nagyon sok elnökjelölt vérzett el a választási harcokban. Ezek a dolgok egyszerűen így működnek. Tudtam, hogy ha nem választanak meg kormányzónak, akkor visszamegyek a filmjeimhez, és keresek velük egy zsák pénzt. Szabad leszek, mint a madár, jókat eszek, nagyokat motorozok, és több időt töltök majd a családommal. Mindent elkövettem, hogy az A terv, a kormányzóság sikeres legyen. Kiváló csapatot szedtem össze, gyűjtöttem a pénzt, és piszok jó kampányt tartottam. Ha nem sikerül, akkor vállat vonok, és azt mondom, hogy majd legközelebb. Nem haltam bele abba sem, amikor 2005-ben egyetlen szavazási kezdeményezésemet sem fogadták el. Az élet ment tovább, fantasztikus sikert értünk el Kínában a kereskedelmi küldöttséggel, egy évvel később pedig újraválasztottak.

Szerintem a világ legsanyarúbb sorsú emberei azok a fickók, akiket Dél-Afrika gyémántbányáiban láttam az 1960-as években. 450 méter mélyen, állandó 45 fokos hőségben dolgoztak napi egyetlen dollárért, és csak évente egyszer mehettek haza a családjukhoz. Ennél szarabb meló nem létezik! Ennél minden csak jobb lehet!

4. A humor mindig segít – még akkor is, ha botrányos.

2009-ben Willie Brown barátom – San Francisco volt polgármestere és Kalifornia történetének leghosszabb ideig regnáló képviselőházi frakcióvezetője – tartott egy adománygyűjtő estet a Kaliforniai Demokrata Párt számára a San Franciscó-i Fairmont Hotelben, ahol eléggé kínos élményben volt részem.

Elmentem az estélyre, megtartottam a szónoklatomat, majd megöleltem Willie-t, és még egy cuppanós puszit is nyomtam a képére, amitől a megjelent demokrata urak és hölgyek felét majd kitörte a frász, a többiek pedig nevettek. Hirtelen felpattant egy San Franciscó-i képviselő, Tom Ammiano, akit akkor választottak meg először.

Csókold meg a buzi seggemet is! – ordította el magát.

Persze hogy a sajtó ezután napokig erről cikkezett. Ammiano eredetileg komikus volt. Nem szóltam egy szót sem, de tudtam, hogy eljön majd az én időm is akkor, amikor az ő kezdeményezését kellene majd kormányzói aláírással ellátni.

Néhány hét múlva oda is került az asztalomra Ammiano egyik beterjesztése egy tengerparti beruházásról. Nem volt különösebben nagy durranás, de a fickónak a szívügye volt. Megkértem a csapatomat, hogy állítsanak össze egy kedves kis választ a vétómmal, amelynek az volt a lényege, hogy vannak ennél fontosabb dolgok is, és évek telnek el úgy, hogy azokban nem születik megoldás, ezért nem írom alá Ammiano 1176-os számú kezdeményezését.

Senki sem vette észre a trükkömet, ezért titkos kerülő utakon kiszivárogtattuk az újságíróknak, hogy érdekes dolgot tapasztalnak, ha a sorok kezdőbetűit függőlegesen összeolvassák:

arnold1.jpg

„Fuck You” – „Baszd meg” –, amiből jó kis ribillió kerekedett. A zsurnaliszták azt kérdezgették a szóvivőmtől, hogy szándékosan szerkesztettük-e meg így a levelet.

Á, dehogy! Eszünkben sem volt! Teljesen véletlenül lett ilyen – volt a válasz. Egy sajtótájékoztatón egy újságíró azt mondta, hogy beszélt egy matematikussal, aki szerint egy ilyen véletlen esélye kétmilliárd az egyhez.
Oké – válaszoltam. – Menjen vissza ugyanahhoz a szakértőhöz, és kérdezze meg tőle, mi az esélye annak, hogy egy osztrák parasztgyerek idejön Amerikába, ahol minden idők legnagyobb testépítője lesz, majd bekerül a filmekbe, feleségül vesz egy Kennedy lányt, aztán az Egyesült Államok legnagyobb államának kormányzója lesz! Jöjjön vissza a legközelebbi sajtótájékoztatómra, és közölje azt az eredményt is!

A riporterek nevettek. Persze Tom Ammiano is tudomást szerzett a dologról.

Nyilvánosan faszfejkedtem – nyilatkozta, amikor megkérdezték –, ezért neki is megvan hozzá minden joga, hogy nagy fasz legyen.

Egy évvel később benyújtott egy másik beterjesztést, hogy írjam alá. A válaszlevelemben a sorok kezdőbetűi azt a szót adták ki felülről lefelé összeolvasva, hogy „s-z-í-v-e-s-e-n”.

5. Egy napban 24 óra van.

Egy napban 24 óra van.Egyszer tartottam egy beszédet a USC-n. Az előadás után jelentkezett egy diák.

Kormányzó úr, a gazdasági válság kezdete óta kétszeresére nőtt a tandíjam - mondta. – Olyan magas, hogy több pénzügyi támogatásra lenne szükségem.
Megértem, hogy nehéz helyzetben van – válaszoltam –, de érdekelne, hogy mennyi magának az „olyan magas”.
Részmunkaidős állást kell vállalnom.
És azzal mi a gond?
Tanulnom kell!
Oké, gondoljuk át a dolgot. Hány órára jár be egy nap?
Általában kettőre vagy háromra.
Mennyit tanul otthon?
Körülbelül három órát.
Rendben. Tehát általában a tanulás hat vagy hét óra elfoglaltságot jelent. A többi idejében mit csinál?
Ezt hogy érti?
Hát úgy, hogy egy napban ugye 24 óra van, magyarul többet is dolgozhatna, esetleg felvehetne még néhány tantárgyat ahelyett, hogy elvesztegeti az életét - a teremben mindenki felkapta a fejét elképedésében.
Én nem vesztegetem el az életemet! – tiltakozott a diák.
Márpedig szerintem igen! Magának 6 vagy 7 órányi elfoglaltsága van naponta, ezért a 24 órás napból marad 17 vagy 18 szabad órája. Ha 6 órát alszik, és elvállal egy 4 órás részmunkaidős állást, bőven marad ideje csajokra, meg bulizni is.

Elmagyaráztam, hogy amikor idejöttem, napi 5 órát edzettem, 4 órát színitanodában töltöttem, építkezéseken dolgoztam, egyetemre jártam, és még otthon is tanultam – és ezzel még csak nem is voltam egyedül. A Santa Monica-i egyetemen és a UCLA-n sokan voltak, akik munkaidő után jártak az órákra. Természetes dolog, hogy az emberek segítséget várnak, és a kormány mindent meg is tesz a diákok támogatásért, de ha nincs elég pénze, és így sem tud eleget tenni, akkor ezt mindenkinek tudomásul kell vennie, és áldozatokat kell hoznia.

6. Ismételni, ismételni, ismételni!

A grazi edzőteremben, ahol a súlyzózást kezdtem, a bal oldali falra feltettek egy furnérlemezből készített táblát, amely állandóan tele volt írva. Oda írtuk fel krétával az edzésterveinket. Mindenkinek volt rajta egy kis felület, és bemelegítés előtt mindig átolvastam az aznapi adagomat:

Elemelés - 5 sorozat 6 ismétléssel /////
Szakítás - 6 sorozat 4-6 ismédéssel //////
Nyakból nyomás felfelé - 5 sorozat 15 ismétléssel /////
Fekvenyomás - 5 sorozat 10 ismédéssel /////
Tárogatás egykezessel - 5 sorozat 10 ismétléssel /////

És így tovább, összesen vagy 60 sorozattal egy napra. Az ember sohasem tudta előre, hogy aznap milyen formában van, mekkora súlyokkal dolgozzon, ezért azt utólag írtuk oda. Ha végeztünk egy-egy sorozattal, akkor áthúztuk a jobb oldali „/” jeleket, és így „X” lett belőlük.

Rám óriási motivációs hatással volt, amikor láttam szaporodni az X-eket. Ekkor tanultam meg, hogy előre leírjam a céljaimat, és azt is, hogy az ismétléseket nem lehet elsumákolni, mert azok jelentik mindennek az alapját. Több száz, sőt több ezer ismétlésnek köszönhetem, hogy begyakoroltam a háromnegyedes hát pózomat, vagy azt, hogy hogyan verekedjek a filmekben. Így tanultam meg a Két tűz közöttre a tangót, az esküvőmre a keringőt, a festegetést, és a Terminátorban híressé vált visszatéreket, hogy olyan macsósan hangozzék.

Így nézett ki a 2007-ben az ENSZ-ben tartott beszédem első lapja:

arnold2.jpg

A lap tetején a függőleges vonalak a beszéd egy-egy ismételt, hangos felolvasását jelentik. Akár egy dermesztően hideg edzőteremben bicepszeztem, akár a világ vezetőihez intézett beszédemet gyakoroltam, sohasem csaltam el egyetlen ismétlést sem.

Mindegy, hogy az ember mit csinál az életben, a teljesítmény alapja mindig az ismétlés. Ha valaki jó síelő akar lenni, számtalanszor le kell siklania a lejtőn. Egy sakkozónak több tízezer játszmát kell lejátszania. Egy filmforgatás akkor lesz sikeres, ha egy jelenetet rengetegszer elpróbáltunk. Ha elég volt az ismétlésszám, nincs miért aggódni, a forgatás szórakozás lesz, és hadd forogjanak a kamerák!

7. Ne a szüleidet hibáztasd!

A szülők mindent elkövetnek azért, hogy a lehető legjobban neveljék fel a gyermekeiket, és ha az embernek az életben problémái vannak, azokat magának kell megoldania. Ha a szülők túl sok mindent megadtak a gyerekeiknek, és túlzottan óvták őket, akkor lehet, hogy a gyerekek kicsit sebezhetők lesznek a világban, de erről sem a szülők tehetnek – és arról sem, ha túl kemények, mert a szülők mindig jót akarnak.
Gyerekként istenítettem az apámat, és olyan akartam lenni, mint ő. Nagyon tetszett az egyenruhája, a pisztolya és az, hogy csendőr volt. Nagyobb koromban azonban utáltam, amikor egyre keményebben bánt a bátyámmal és velem.

Példát kell mutatnotok a faluban, mert ti a felügyelő fiai vagytok! – szokta mondogatni.

Tökéletes gyerekeknek kellett lennünk – persze messze nem voltunk azok. Apánk természeténél fogva szigorú ember volt. Néha kegyetlen is volt velünk, de szerintem erről nem ő tehetett. Ha normálisabbak lettünk volna, nyilván ő is kicsit engedékenyebb lett volna velünk.

Néha elgondolkoztam azon, hogy ha kedvesebb lett volna, akkor is eljöttem-e volna Ausztriából. Nem biztos, és amikor erre gondolok, mindig elfog a félsz.

Azért lettem Arnold, mert ő tett ilyenné. A neveltetésem valójában pozitív volt a számomra. Apám szigorának köszönhetem a terveimet, a céljaimat és az élet élvezetét. A keménysége hajtott el otthonról. Amiatt jöttem Amerikába, amiatt lettem sikeres és boldog. Nincs miért nyalogatnom a sebeimet.

A Conan, a barbár vége felé van egy rész, ami gyakran eszembe jut. Thulsa Doom beszél benne – a varázsló, aki Conan szeme láttára tépette szét az apját a kutyáival, majd lefejezte az anyját is. Amikor Conan meg akarja ölni Thulsát, hogy bosszút álljon a szüleiért, a varázsló ezt mondja:

Ki más lenne az apád, mint én? Ki adta meg neked az élni akarást? Én vagyok a kútfő, amelyből származol!

Nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy minek kell örülni. Néha éppen azok az emberek és körülmények tesznek jót az emberrel, akik és amelyek traumatizálják. Ma már áldom apám szigorát, az egész neveltetésemet és azt, hogy Ausztriában semmim sem volt meg, amit szerettem volna, mert ezek voltak azok a dolgok, amelyek felkorbácsolták az éhségemet. Amikor apám megütött; amikor szidta a súlyzózásomat, és azt mondta, hogy csináljak valami hasznosat: vágjak fát; amikor nem értett velem egyet; amikor megszégyenített – ezek mind olyan dolgok voltak, amelyek arra sarkalltak, hogy magam vegyem a kezembe a sorsom irányítását.

8. A változáshoz merésznek kell lenni!

2011-ben Moszkvában jártam egy kereskedelmi küldöttséggel, és felkerestem otthonában a volt szovjet elnököt, Mihail Gorbacsovot. Az évek során jó barátok lettünk. Néhány hónappal korábban tartottam egy beszédet a születésnapján, és az asztalnál mellette foglaltam helyet a Londonban rendezett ünnepségen. Amikor Moszkvában felkerestem, az ebédet a lánya, Irina készítette el nekünk és a Gorbacsov Intézet néhány tagjának. Legalább 2 és fél óra hosszat ültünk az asztalnál.

Gorbacsovot egész életemben bálványoztam azért, mert volt bátorsága lerombolni azt a politikai rendszert, amelyben felnőtt. A Szovjetuniónak súlyos gazdasági gondjai voltak, a Reagan-kormányzattal folytatott fegyverkezési verseny a végsőkig kimerítette és teljesen sarokba szorította az országot, de mély benyomást tett rám, hogy Gorbacsovnak volt mersze változtatni a dolgokon ahelyett, hogy tovább nyomorgassa a népet, és folytassa a hidegháborút. Megkérdeztem tőle, hogy honnan vette hozzá a kurázsit. Hogyan volt képes elindítani a reformokat, amikor egész életében azt sulykolták belé, hogy a kommunizmus az egyetlen megoldás minden problémára? Hogyan tudott öntudatosan szembeszállni azzal a párttal, amelyben előtte meggyőződésesen hitt? Hogyan volt képes ennyire világosan gondolkozni?

Egész életemben azon munkálkodtam, hogy tökéletesítsem a rendszert – válaszolta. – Alig vártam, hogy feljussak a legnagyobb hatalmi pozícióba, mert azt gondoltam, hogy ott majd meg tudom oldani azokat a problémákat, amelyeket csak egy vezető képes felszámolni. Amikor végül felértem a csúcsra, rájöttem, hogy forradalmi változásokra van szükség. Abban az időben nálunk csak úgy lehetett elérni valamit, ha az embernek volt ismeretsége vagy suttyomban lefizetett valakit. Nem volt más kiút, mint az egész korrupt rendszer felszámolása.

Lehet, hogy fél évszázad is beletelik, mire az emberek rájönnek, milyen hatalmas dolgot ért el Gorbacsov. A történészek ma még vitatják, mennyire volt jó az, amit csinált. Én nem vitatom, mert szerintem óriási dolgot vitt végbe. Rendkívüli bátorság volt tőle, hogy nem a rövid távú kecsegtető előnyöket kereste, hanem az ország számára hosszú távon leghelyesebb irányt választotta.

Az én szememben Gorbacsov ugyanolyan hős, mint Nelson Mandela, aki 27 évig tartó bebörtönzése alatt legyűrte magában a haragot és a kétségbeesést. Amikor ezeknek az embereknek olyan hatalom került a kezükbe, amellyel megrendíthették volna a világot, ezek a kiváló férfiak az építést választották a rombolás helyett.

9. Viseld gondját a testednek és az elmédnek!

Az életemben egyik legkorábban kapott olyan tanács, amely meg is ragadt a fejemben, Fredi Gersdtől származik, aki Platónról beszélt:

Olvassatok Platónt! Az olimpia Görögországból származik, de a görögök adták a világnak a legnagyobb filozófusokat is. Nektek is törődnötök kell az elmétekkel és a testetekkel egyaránt!

A testem fejlesztésével eleinte sem volt gondom, később pedig eléggé érdeklődő srác lettem ahhoz, hogy az elmémmel is törődjek. Rájöttem, hogy az agyunk is egy olyan „izom”, amelyet rendszeresen edzeni kell. Elhatároztam, hogy rágyúrok arra is, hogy okos legyek. Olyan voltam, mint a szivacs, és minden elérhető tudást magamba szívtam. Az egész világot az iskolámnak tekintettem. Olvastam és tanultam, ahogyan csak bírtam.
Vannak olyan emberek, akik az első sikereiket az intelligenciájuk révén érik el, és náluk általában fordított a dolog: nekik a testüket is meg kell edzeniük. Clint Eastwood még ma is rendszeresen edz a forgatások alatt is, akár rendez, akár szerepel. Dmitrij Medvegyev korábban elnökként és most, kormányfő korában is rengeteget dolgozott, és dolgozik a hivatalában, de otthon van egy edzőterme, ahol minden napját egy kétórás edzéssel indítja. Ha a világ vezetői időt szakítanak arra, hogy formában tartsák magukat, akkor nyilván mindenkinek ugyanezt kell tennie.

10. Légy éhes!

Éhesnek kell lenni a sikerre; arra, hogy letegyünk valami az asztalra; hogy lássanak és halljanak minket; és arra, hogy a világra hatással legyen az, amit teszünk! Amikor már sikeresek vagyunk, akkor arra kell törekednünk, hogy másokon segítsünk.

Nem ülhetünk nyugodtan a babérainkon! Rengeteg valaha nagy sportoló papol arról, hogy milyen jó volt 20 évvel korábban. Én az olyanokat tartom igazán éhesnek, mint például Ted Turner, aki kinőtte az apja reklámügynökségét, megalapította a CNN-t, bölényeket tenyészt, takarmánnyal látja el a vadon élő bölényeket és 47 egyetem díszdoktora. Bono zenészként kezdte, zenekiadással folytatta, és most harcol az AIDS-ellen, valamint a munkahelyekért. Anthony Quinn sem elégedett meg azzal, hogy csak filmsztár legyen. Ő ennél többet akart. Elismert festő volt, akinek a vásznai több százezer dollárért kelnek el.

Rengeteg, korábban sikeres ember egyszerűen csak elvan. Azt szeretnék, ha még mindig valakinek tartanák őket, pedig már csak a múltjukból élnek. Az élet nemcsak arra való, hogy valaki egyvalamiben legyen csak jó. Használni kell azt, amit már elértünk, hogy a segítségével új kapcsolatokat szerezzünk, és még nagyobb dolgokat érjünk el.

Légy hasznos, tegyél valamit! – mondogatta apám.

Igaza volt. Ha valakinek valamihez tehetsége van, és ettől boldog lesz, akkor másokkal is tegyen jót! Ha még több emberrel kell jót tenni, akkor vágjon bele abba is! A sírban bőven lesz idő pihenésre! Olyan izgalmas, fordulatokkal teli életet kell élni, és – mint Eleanor Roosevelt mondta – mindennap tenni kell valamit, amitől mi magunk is megijedünk!

Mindenkinek mindig éhesnek kell lennie!

Arnold Schwarzenegger 10 szabálya, ami a Te életed is megváltoztatja Tovább
Részletek egy utazás naplójából #2 rész

Részletek egy utazás naplójából #2 rész

utazas3.jpg

Az igazi felelősség, ha a cselekedeteid túlmutatnak saját életeden. A belső békém keresése közben, úgy mellékesen rájöttem erre. Béke... Benned megvan? Én saját belsőm elnyomását éreztem. De elnyomás nélkül nincs forradalom. A vér nélküli harc pedig olyan mint az alkoholmentes sör. És mindez itt zajlik, a szürke hétköznapokban. Életed forradalmának tüzét táplálod minden egyes ki nem mondott szóval, amit a környezeted békéje érdekében elhallgatsz.

2014. 07. 06.

Itt az ideje hogy megbékélj az élettel! Mire van ehhez szükség? Megismerni a belsőnk minden bugyrát?

A jó, a rossz és a csúf. A jó mindent tud, ő ad, ő vigyáz az emberekre. Ő rátok gondol mindig. Rá számíthattok. Ő ugrik az ismeretlenbe, minden bizalmával. Ő jött el Thaiföldre. Ő küld vagy ad könyveket Nektek. Ő azt akarja, hogy mindenki boldog legyen. Őt kell erősebbé tenni. Őt kell folyamatosan minden érzelemnek táplálnia. A rossz a félelem. A mélység felett álló tériszony minden pillanata. Ő bárkit meggyőz róla, hogy nem vagy elég. Ő az ördögi kétség hangja. A csúf a düh. Vele vagyok a legnehezebb helyzetben. Ő egy rám törő alkalom, akit eddig soha nem tudtam kontrollálni. Olyan mint Hulk. A düh... ő a legerősebb. Sokkal erősebb a félelemnél is.

De ha a félelmeim legyőzöm, a düh a szövetségesemmé is válhat. Mostanában úgy érzem, talán nem vagyok annyira felesleges mint valaha azt gondoltam. Érzem, folyamatosan győzöm le magam. És ez nem egy vállalkozás lesz, hanem egy küldetés. Nem lehet keretek közé szorítani.

2014. 07. 07.

Mi lesz így velünk? Mi? Ahogy megtanultam a siker titkát, hogy nincs titka, talán az életem lényege is az, hogy nincs lényege? Talán így van. Talán bassza meg mindenki. Vagy talán nem. Talán csak én baszódjak meg! Minden ki nem mondott szó. Minden meg nem tett ígéret. Az összes dolog amit elfelejtettem megcsinálni. Minden amiért késésben vagyok, mégis időben. Minden, amit gondoltam magamról, és minden amit ezzel szemben tudtam. Minden üstökösként tér vissza. Bűnbocsánat vagy megbánás? Vagy elküldeni a picsába? Sok mindent bánok. Sok-sok dolgot elfelejtettem. Sok bocsánatkérés hiányzik. Talán mindent el kellene felejteni és csak a jelenre figyelni.

Már csak a saját szerepem akarom eljátszani. Szeretnék jót tenni. De olyan igazán jót. A végső és egyben első lépés is most jön.

„Remélem felnőttem számodra” Saiid

Remélem én is felnövök számodra. Remélem látni fogod az őszinteséget bennem. Remélem meglátod magad bennem. Remélem megérted. Remélem elhiszed. Remélem figyelsz és látsz. Remélem boldog leszel. Remélem hinni fogsz magadban. Remélem valóra válnak az álmaid. Remélem, talán láthatlak boldognak. Remélem, ráérzel, talán esetleg rám is.

 

----------

Ez itt a reklám helye. Két éve szétbombáztam, majd újraépítettem saját magam Thaiföldön. Beleértve itt a munkám, az életvitelem, a szokásaim, a céljaim, az egzisztenciám és még hosszasan sorolhatnám... Valódi változást akartam és most két év távlatából biztosan állíthatom hogy sikerült.

Hogyan csináltam? Mindent megtudhatsz első könyvemből, amit éppen utazásom során, Thaiföldön írtam meg két éve. Egy csekély ráfordítás ellenében Neked is lehet egy példányod.

A könyvvel nem a megszokott észosztás és a saját anyagi jólétem a cél. Ez csak egy állomás. Lesz még sok, ahogy Neked is. :)

De megéri megállni és felfogni honnan jöttünk, hol vagyunk és hová tartunk. Ha az életet egyetlen szóban kellene leírnom, akkor azt mondanám: VÁLTOZÁS.

Első könyvem pedig maga a "VÁLTOZÁS KÉZIKÖNYVE".
Megrendeléshez klikk ide vagy a képre.

konyvoldal.jpg

Részletek egy utazás naplójából #2 rész Tovább
A nap, amikor magadat sem tudod elviselni

A nap, amikor magadat sem tudod elviselni

amikormagadatsemtudodelviselni.jpg

Tudod a hibákat. Ismered a reakcióid minden helyzetben. Mégis sokszor azt érzed, minden ugyanolyan. A napok, amikor úgy érzed önmagad vesztetted el az úton. Nagy dolog beismerni, hogy néha az ember önmagát sem tudja elviselni. Pillanatok, amikor valami nálad nagyobb dolog hatalmasodik el rajtad. De önmagadat megtartani ezekben a pillanatokban... talán ilyenkor a legfontosabb.

Ismered a napokat, amikor már délután 4-kor azt érzed, hogy egy üveg bor segít? Az első lépés ez felismerni és vállalni. Mit vállalni? Megélni... Mindenki jó valamiben, én talán ebben vagyok a legjobb. Nem lehet elfojtani az elfojthatatlant. Azt hiszem erről írok már több mint éve.

Akár a hangjegyek közt a csend, amitől a zene tökéletessé válik... olyan a Boldogság Projekt blog is. Nem légből kapott, steril termekben íródott motiváció. Az utca szemetéből táplálkozik és akkor írja magát, amikor kapaszkodni kell valamibe. De ha figyelsz, átláthatsz a sorok mögött. Önterápia, neked és magamnak. Talán meríthetsz belőle, ha meglátod magad a sorokban.

És ennek egyetlen pillanatát sem bánom. Megbánás... 

A megbánás tengerpartja tele van palackpostával. Persze annyi nincs már bennem, hogy beledobjam a vízbe - hátha egyszer célba ér. Inkább csak palackozok.

"Én nem bántam meg semmit." - Mondja az ember hangosan este.

"Mennyi mindent megtehettem volna, ha nem hangos, hanem inkább szorgos lettem volna." - Suttogja a szűnni nem akaró hang lefekvés után.

"Akkor sem fogom megbánni amit tettem, ha valakinek nem tetszik..." - Ezt már torka szakadtából ordítja az ego.

Több mint egy évtizede. Körforgás. Izomból, nem észből. De persze érzelmekkel töltött izomból. Így a 30 fele már rájöttem, mindenki hazudik, aki este attól hangos, hogy semmit nem bánt meg. Inkább átmegyek az utca túloldalára, ha egy templomot látok. Félek ha közel megyek hozzá, meggyulladok - szoktam viccelődni. Persze minden viccnek a fele igaz.

Rájöttem, sok mindent megbántam. Az éjszakai hangos srácból inkább lefekvés utáni suttogássá váltam. Talán egyszer leszek hajnali megvilágosodás is - de addig úgy érzem, még van néhány bárpult az útban. A megbánás álarca mögött pedig mindig valami emberi van. Aki megérkezett a felelősség óceánjának partjára. Ahol nincs más, csak a hatalmas végtelen és a pöttömnyi én. Itt már nincsenek piti hazugságok. Az univerzum törvényei pedig itt íródnak. A végtelen óceán a lap, és Te vagy a tinta, ami kékre festi.

A nap, amikor magadat sem tudod elviselni Tovább