Tegnap este olvastam Michael Caine önéletrajzi könyvében, hogy a 60-as években úgy tűnt neki, az ember egyik napról a másikra híres lehet. Bár neki tizenegy évbe telt, mire egyik napról a másikra híres lett. Tetszett nagyon ez a megjegyzés, és jó felvezetőnek gondoltam a mostani blog bejegyzéshez, ami a (valóban) sikeres emberek motivációjáról szól. Persze ha legkommerszebb megközelítést vesszük alapul, akkor a siker és a hírnév sokszor egyenlő a hatalommal és pénzzel. Gondoltam kicsit utánanézek ennek a dolognak, mert szinte biztos voltam benne, hogy az igazán sikeres embereket nem ezek a dolgok mozgatják.
Találtam is egy angol nyelvű bejegyzést, amiben 5 általam is tisztelt sikeres ember motivációjáról írtak. Ez adta ennek a posztnak az inspirációját.
Ismerd meg, hogyan volt képes tartós sikert elérni Michael Jordan, Oprah Winfrey, Steve Jobs, Walt Disney és Tony Robbins. Vajon mi motiválta őket? Érdekes hogy éppen egy ilyen összeállítást találtam pár napja, mert mindegyikükben van valami, ami hatással volt rám. (Erről úgyis írok menet közben.)
Michael Jordan és a hiba
Szerencsés vagyok, mert a 90-es évek végén gyerekként, amikor elkapott a kosárlabda-láz, élőben nézhettem végig a Chicago Bulls menetelését a TV3-on. (Van ilyen csatorna még?) Azóta is fél szemmel követem, mi a helyzet vele.
Vitathatatlanul Jordan minden idők egyik legnagyobb kosarasa. Elmondása szerint a kudarc motiválta egész pályafutása során. Egyszer azt mondta: „Újra és újra követtem el hibákat. És pont ez az, ami miatt sikeressé tudtam válni. Emiatt dolgoztam mindig egyre keményebben.”
A középiskola első két évében nem ment neki elég jól a játék, és mivel alacsony is volt, kimaradt a csapatból. Ekkor feladhatta volna, hiszen nem senki nem hitte tehetségnek. Ő azonban ehelyett folyamatosan dolgozott, hogy jobbá váljon. Órákat töltött gyakorlással, és amikor elfáradt, az lebegett a szeme előtt, ha abbahagyja, akkor azt fogja büntetésnek kapni, hogy kimarad az egyetemi kosárcsapatból. Ez lett az ő fő motivációja. Tartott a kudarctól, hogy nem elég a teljesítménye a csapatba. Azonban felülkerekedett a félelmén és a soha véget nem érő gyakorlásnak köszönhetően az utolsó középiskolai évében már jól teljesített, és bekerült egy egyetemi csapatba is, ahol átlagban 20 pontot dobott meccsenként.
Azután sem adta alább az edzéseket és a gyakorlást, miután bekerült a profi ligába. A kudarc és a hiba volt számára a legjobb motiváció. Minden áron el akarta kerülni, és ezért alázatosan gyakorolt, sokszor többet, mint játékostársai. Ez a fajta alázat megmaradt benne pályafutása végéig. Ennek köszönheti, hogy 6x NBA bajnok lett és hogy 6x nyerte el a legértékesebb játékos díját.
Kedvenc mondatom tőle: „A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.”
Oprah Winfrey és a felelősség
Ő az, aki egy személyben megtestesíti azt, amiről gyerekkoromban mindig is álmodtam. Két fronton nyújt kimagasló teljesítményt az életében, a médiában és az üzletben.
Oprah nem kiváltságos helyzetben nőtt fel. Szegény volt és gyakran bántalmazták. Többször esett szexuális zaklatás áldozatává - az 50-es években elég forró volt a hangulat Mississippiben, ahol fekete gyerekként nem volt egyszerű felnőni. Minden oka meg lett volna, rá hogy elfogadja az elnyomást, és hogy rányomja bélyegét a szörnyű gyerekkor az egész életére.
Ő azonban kitört, és az első milliárdos fekete nő lett Amerikában. Egyszer azt mondta: „Nem úgy tekintek magamra, mint egy szegény sorsú gettólakóra, aki boldogult az életben. Úgy tekintek magamra, mint aki korán megtanulta, hogy felelős önmagáért, és akinek kötelessége volt boldogulni.”
Oprah felismerte a saját életéért való felelősségvállalást. De nem úgy, ahogy azt megannyi könyvben olvashatjuk. A saját, elviselhetetlen fájdalmakkal tűzdelt múltján keresztül jutott erre az útra. „Megbocsátani annyit tesz, mint lemondani a rögeszmédről, hogy meg tudod változtatni a múltat.”
Amerika legnézettebb beszélgetős műsora mellett, ma már saját kábelcsatornája is van, és rengeteg jótékonysági projektben vesz részt. Nem fogadta el a sorsát olyannak, amilyennek azt gyerekként megtapasztalta, és ez adta számára a legnagyobb motivációt az életben.
Steve Jobs és a halál közelsége
Steve Jobs megváltoztatta sok millió ember életét, engem mégsem emiatt fogott meg igazán. Persze a tettei alapján figyelt fel rá a világ, így én is. Rengeteg róla szóló könyvet elolvastam, mire rájöttem mi is tetszik benne annyira. Ez pedig az élethez való hozzáállása volt. Képes volt tudatosan kezelni a halál közelségét, és azt saját javára fordítani.
Legendássá vált stanfordi beszédében azt mondta, hogy „Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok? És valahányszor a válasz túl sok napon át volt "nem" egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell... majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges.”
Mivel többször komoly betegséggel kellett szembenéznie, tudta, hogy nincs végtelen ideje. Így vált a halál közelsége számára a legjobb motivációvá. Nem pazarolta az idejét felesleges dolgokra. Inkább merész dolgokba vágott bele, és követte az álmait. Nem akart önmagában csalódni halála napján. Lassan 6 éve eltávozott közülünk. Életének művei azonban tovább élnek.
Walt Disney és a kíváncsiság
Néhány éve hajtóvadászatot indítottam az első és utolsó magyarul megjelenő Walt Disney életrajzi könyv után, amit nagy nehezen, de sikerült beszereznem. Mindaz, amit elért és amit felépített már régóta ámulatba ejt. Imádom a filmeket, és mindazt ami körbeveszi őket.
Walt Disneyről kevesen tudják róla, hogy rengeteg kudarc érte fiatal korában. Mielőtt Hollywood-ba ment volna, otthonában Kansas City-ben még csődeljárás is indult ellene, mert nem tudta sikerre vinni rajzfilm készítő vállalkozását. Egy dologban azonban biztos volt: hajtotta a kíváncsiság, hogyan tudna több millió gyerekre és felnőttre hatni a rajzaival. A kudarcokkal teli években ez tartotta benne egyedül a lelket.
„Nem tekintgetünk sokáig a múltba. Megyünk tovább, előre, új kapukat tárunk ki, új dolgokat teszünk, mert kíváncsiak vagyunk, és a kíváncsiság vezet új utakra minket. Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”
Ennek a kíváncsiságnak köszönhetjük Miki egeret, Hófehérkét és még számos Disney figurát. Disneylandről nem is beszélve.
Az egyik kedvenc mondatom tőle: „Nem azért készítünk filmeket, hogy pénzt keressünk, hanem azért keresünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk.”
Tony Robbins és az éhség
Tony Robbins, több mint 50 millió embernek segített tanácsaival a világon. Tette ezt a hétköznapi emberektől kezdve egészen a Forbes 500-as vállalatvezetőkig. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a leglényegesebb dolog, ami a középszerűség és siker között áll, azt válaszolta, hogy az éhség.
Mindezt persze nem hasra ütésre mondta, hanem több mint 30 év tapasztalatából. Hozzátette azt is, hogy a legsikeresebb emberek folyamatosan éhséget éreznek, és gyakran elégedetlenek egy életen át.
A legsikeresebb emberek - ahogy azt ebben a bejegyzésben is olvastuk -, nem a pénzt, a hatalmat vagy a hírnevet üldözték, hanem egy náluk nagyobb dolog volt rájuk olyan hatással, ami cselekvésre motiválta őket. Tony Robbins tehát amellett, hogy önmaga is egy rendkívüli ember, igazolja más, szintén rendkívüli sikereket elért emberek belső motivációját.
És most, hogy a végére értünk a bejegyzésnek, nem hagyhatom a levegőben a labdát…
Neked mi a motivációd? Téged mi hajt előre? Kommentben írd meg. :)